Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)

káltál a csetnikektől, most zdravo, agyonlőjük az anyád usztasa úristenit. Rázza a géppisztolyt. Hát mondom, fasza ahogyan fogadtak, de azzal ő bekísért az irodába, beült az autóba, visszament Kórógyra, én többet akkor azt nem láttam. Akkor azt ugye, én, hát az’ mondi, átadni mindent, mi a neved, Iri, zsebeket kiüríteni. Ami pénzem volt, fényképek, valami szerződések voltak nálam, odajön, azt mondi, vigyázz, ha valamit találok nálad, azt mondja, agyonlőlek. Ej, mit találtok, kiszedtem még a kulcsot is, a kulcsot is odaadtam. Akkor az a másik az asztalnál szépen berakta egy kovertába, azt betette a fiókba, egy meg felugrott, odaugrott és elkezdett tapogatni. Nagyon kemény, ha revolver lett volna, agyonlőttek volna. De hát nem talált semmit nálam. Le az utcára, álljatok ide a fal mellé, hogy álljunk a fal mellé, ott meg sár volt, én meg a betonra, az meg lekapta a géppisztolyt, az anyja usztasa úristenit, még megtámad, nem azt mondtam, a fal mellé állj. Hát akkor visszaléptem a fal mellé a sárba, hát muszáj a sárba állni. Akkor ott álltunk, álltunk, egyszer csak azt mondi, most itt a szomszéd ház, ide magukat ide fogjuk hajtani, itt van jó ennivaló, itt van jó fürdőkád, fürödhetnek itt ihatnak, ehetnek, minden, hát ott volt 41 emesztini bezárva, abba az udvarba, oda hajtottak be minket. Akkor ott ezek az emesztinek jártak a rendőrségre ugye fát vágni, az asszonyok meg pucolni a házi- kat, tisztogatni, erre meg arra, hiába a férjét agyon lőtték, menni köllött szépen annak a fiatalasszonynak dolgozni, mintha semmi se történt volna. Ott volt vele három gyereke, egy 18 éves, 16 éves, 12 éves meg az öreg apja, szóval 70 éves, meg a napa, ennek a kis menyecske, 40 éves menyecskének. Tomica, Ibica, megy Gyurgya, Gyurgya volt a neve. Annak úgy kellett dolgozni a milicánál, mintha semmi baj se lett, azt a szeme láttára lűtték agyon a férjét. Akkor megyek fel az irodába kihallgatásra, fölhajtnak, akkor kérdezik ugye, hogy hát ki alakította meg a HDZ-t? Hát ki alakította meg, Pasztrovics András, Bencze Józsi, meg Szabó Géza, többet én nem mondtam, ez a három mondom, ez a főkolompos. Hát akkor miért ment el Kórógy? Hát miért ment el mondom? Jelentették gyün Kórógyra hetven tank, támadás lesz, és ölitek sorba mindenkit, azért szöktek. Megöltünk valakit, megöltünk? Mondom, senkit se, na hát akkor, minek kellett megszökni, azt mondja, nem kellett volna szökni.

Akkor azt mondja, Magyarországról jöttek ide hozzátok előadásokat tartani, meg mindenfélét. Mondom, nem lehet, nem, hazudsz, nem értettem jól, amit kérdezett. Akkor mondom, mit kérdezett? Hát azt mondi, Magyarországról is gyüttek hozzá e- lőadásokat? Hát igenis gyüttek, de én már hetven éven fölül, én sose voltam azon a gyűlésen. Hát nem mék én már táncmulatságokra, meg ilyesmikre. Hát azt mondja, akkor kinek volt fegyvere? Hát volt, mindegyiknek volt, az egész falunak volt fegyvere. Kit vártatok, kit? Hát azt a csudáját, kit vártatok, hát aztán szólj rá valamit, hogy ükét vártuk. Hát akkor ott faggat, jobbról, balra, oszt akkor hárman van az is íri, az is íri kézzel, mind a hárman, mert gépen nem tudtak írni, hanem kézzel írták mind, amit beszélek, ugye. Akkor azt mondja, én hozok valakit, és majd az fogja bizonyítani, hogy magának volt puskája. Mondom, tudja mit, én az életemben nem hazudtam, de puskám nem volt. Jól van, azt mondja. Hol szolgáltam katonaságot? Akkor mondtam neki, hogy szolgáltam jugoszláv idő alatt, 40-be’, de tovább nem kérdezte, hogy ugye voltam-e még valahun, akkor én meg nem mondtam tovább. Szolgáltam Sübenikbe’, jugoszláv, az öreg jugoszláv idő alatt. Akkor azt mondja, el bírsz menni. Hát mondom jól van, mondom mikor mék én már haza. Azt mondja, gondolkozz, gondolkozz. Hát már egy hónapja gondolkozók, hát meddig gondolkozzak. Faggat. Akkor egy nap kihallgatás volt szinte, éjjel van mindig a kihallgatás, az összes ernyesztenyit kihallgatik. Én voltam a legutolsó. Mondom, tudják mit, ne írjanak semmit a világon, ha énnekem házam van Szerbiában, én akarok hazamenni. Ö, azt mondja, ez az ember, ez olyan ember, mint a baranyaiak, ez jót akar. Három nap múlva mész haza. Reggel megvirrad, jön be egy csetnik, hozza a cigarettát,

56