Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)

meséljünk, ott cigarettázunk. Maga három nap múlva hazamén, csak Márkusról megkapjuk a rendeletet, maga mén. Ezzel elmúlt egy hét is, két hét is, semmi se, nem. Hát egy szerb asszony odajárt aludni, mert odahaza nem mert aludni magában, ott aludt ebbe’ a házba’, ahova mi be voltunk zárva. Akkor bejött, hozott cigarettát, kávét hozott az öregasszony, azt mondja, mikor mén maga haza? Hát mondom, én halálra vagyok ítélve, én haza nem mék. Akkor abba maradt. Szinte. Akkor egy nap gyüttek egy öregasszonyt kihallgatni, mert volt velünk még egy száz éves asszony is, ott azon. Hát ezt szegény asszonyt annyira faggatták odafónn a milícián egy amerikai lány, meg egy beográdi lány. A beográdi lány, az volt a tolmács. Ez meg a, az meg hát nem tudtunk beszélni, ezzel az amerikai lánnyal, ugye. Annyira kérdezgették ezt az asszonyt, hogy van-e még valaki itt bezárva valahol. Nincs, azt mondja, honnan volna, nincs itt senki. Nem merte megmondani a szerbek előtt nekik. Azok a lányok elmentek, hát egy pár nap múlva visszagyüttek, oda Ernyesztin- be, sétálgatnak az utcán. Egyszer csak odagyüttek a mi kapunkhoz, kinyítták, gyünnek be oda abba az udvarba, ahol mink vagyunk. Hát ezek az asszonyok ölelgetik ezeket a lányokat, jaj, jó, hogy elgyüttetek, kinek akarsz üzenni valamit, most ezek a lányok írik, hogy melyik rokonnak üzen valaki. Egyszer odakerül mellém, azt mondja, maga úgy jött ide vendégségbe ezekhez, azt mondja, látni szakállas vagyok, hogy én csetnik vagyok, ugye. Hát mondom fenét, én is ilyen vagyok, mint ezek, mondom. Hát hova való, hát kórógyi vagyok, mondom. Kinek üzen? Senkinek Senkinek nem üzenek semmit. Mert hát ugye üzenek a fiamnak, üzenik katonaságtól vissza, akkor agyonlőnek rögtön, akkor nincs itt mentség. De azt mondji, mégis hogy hívják, hogy hívják? Hogy hát meg kellett mondani a nevemet, mert akkor beírtak, akkor regisztrálva van, akit ők fölírnak már, akkor nem olyan szabadosán agyonlőni, míg nincsenek regisztrálva ezek a foglyok. Erre ezek az asszonyok jöjjenek el újra hozzánk. Elgyüjjünk újra azt mondi, de elmúlt 10 nap, nincsenek, elmúlt 12 nap nincsenek, az asszonyokat már megeszi a fene, hogy nincsenek a lányok. 14. nap megáll a busz a ház előtt. Mennek Horvátországba, nem mer ezeknek szólni a milicia, semmit, de begyütt valami nagy úr. Azt mondja, hát mit akarnak maguk? Eszékre menni? Hát Eszéken lövöldöznek. Hát oda maguk nem mehetnek. Hát azt mondja, legjobb volna, ha mennének Zágrábba, hát akkor menjünk Zágrábba, nekünk mindegy, csak valahova, meg hogy ne lőjjenek, ugye, csak vigyenek valahova. Akkor aztán Zágrábba’ az a nagy hangárok, ott teli volt kit tudja hány hangár teli volt, ott a földön fekdestek, ugye, akkor mindig kaptunk matracokat, a földön letették, meg pokrócokat kaptunk, azt’ ott betakaróztunk, ott reggel hozták a frustukot, délbe főztek mindent, azok az ernyesztinek mind mennek a tengerre. Én mondom, nem mék a tengerre, én mék haza. Három nap múlva itt lesznek az umprofor, és én megyek haza. Én nem mék a tengerre. Mint abba voltunk, ha azok megjönnek a kéksisakosok, akkor mentve vagyunk. Azok elmentek oda, én meg ott fekszek mind- an nap az izéba. Hát egy nap begyün valaki, kiabálja az én nevemet. Nem szólok én semmit. De annyira, Szabó János, Szabó János, hát most már jelentkezni kell. Jelentkezek, hát a lányom volt, azt mondji, api gyere be hozzánk, itt lakunk mink Zágrábba’, mert itt eztet eltalálta a bomba, ezt a házikat, akkor ők elszöktek mindjárt Zágrábba, ott dolgoznak még máig is. Hát mennék én, hát rongyos vagyok, koszos vagyok. De erre hajt. Akkor aztán elmentem hozzá, akkor aztán ott voltam nála 8 hónapig. Hova menjünk mink? Mit csináljunk mink? Lehet, hogy haza se mehessünk sohasem. Lászlót földig ledültötték, azt a nagy falut, tisztára. Ki tudja, hány halottik van Lászlónak, én azt hiszem, az összes van 75 a faluban magyar, hát asszony, gyerek, így, úgy, amúgy ami meghalt. És most hova mennek maguk? Hát Magyarország nem bírna földet osztani? Nem bírna házakat adni? Földönfutók lettünk.

57