Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)
Akkor ott voltam én szépen. Este itt is menni köllött élelem keresni, ugye, mék ide a házakba, Döme Józsa szomszédja, annyi paradicsom volt. Akkor ott volt egy nagylábas, valami le volt sütve benne, látom a csetnik beletúrt, de otthagyta. Én meg fogtam azt a lábost, oszt felvittem a padlásra, oda hozzám. Hát ráérek ott vele bibisköl- ni, hát ott piszkálom, hát fasírozott hús van az egész tetején. O, hát van itt mit ennyi, hát kenyér nélkül, kenyérről szó sincs. Ettem én aztat, hát később a lábas, lejjebb kolbász, hú, Amerika. Úgyhogy egy hétig volt mit ennem ott, örültem én neki. Akkor ha víz köllött, lementem én éjjel húztam vizet, azt akkor vittem fel, de hiába vittem fel egy fazék vizet, üvegbe megfagyott, megfagyott ugye. Január. Akkor mellém tettem, úgy melegítettem a vizet, hogy ne fagyjon, de hát fagyott, meg hát nem is igen köllött a víz. De aztán máma este lemék én megrakom a tüzet, és ott a pince teli van krumplival, krumplit főzök. Hej de mindig hallok egy-két lövést az utcán, meg úgy maradok, krumpli nekem, nem merek lemenni, mert ha odatalál gyünni, végem van. Akkor aztán így éldegéltem én ott, csak kívántam a krumplit, de csak paradicsom volt. Akkor ott hol egy helyt találok egy ilyen darab szalonnát, késem nincs, akkor kanállal ettem a nyers szalonnát kanállal vájtam, úgy ettem. Ott úgy éltem én, mint a gróf. A kukoricákat szedik, kamionok hordták a szemes kukoricát. Én meg nézek, csak hadd hordják, hadd vigyék. Hát elvittek mindent már körülbelül a házból itt. Hó esik, éjjel becsukom az ablakot, elgyünnek nappal, mert egyik banda gyütt, a másik ment, egyik gyün, másik mén. Ennek kell ez, annak kell az, úgyhogy viszik, ki mit ér. Na azt akkor ott szépen egy nap beállít egy nagy kamion az udvarba. Azt mondja, most mi mindent felrakjunk. Én fekszek a padláson, mint egy gróf. A szénán. A padlásfóljáró kapak, kapaknak mondjuk, ahol dobálli be a szénát, az mellett. A malom még nem volt elvíve, meg az eke nem volt elvíve, meg a hordókat a pincéből felrakták, akkor rakik a dunyhákat, vánkosokat, mindent raknak föl, azt mondja, a baromfit is fel kell rakni. Hát csak rakjátok, magamba’, bánom én, feljön valaki a kertbe, azt mondja, állj ide be, állj ide be, ó a szerb istenit, még magyarul is tud, mondom, hogy tud magyarul. Hát akkor mék ott tovább, meg ott sír az a valaki, hát mondom, a szerb istenit, hát idegyün lopni, hát az miért hozza a porontyot vele, hát akkor gyüjjenek az emberek, oszt akkor vigyék, úgyis vihetnek mindent, amit akarnak. Nem tudtam én, kicsoda. Hát akkor aztán felrakták a tyúkokat, akkor a ludakat is fel kell, kácsákat is fel kell rakni, mind fog- dosták, és rá dunyhára, meg a vánkosra, mert olyan cerádából volt a kamion teteje, úgye úgy csak dobálni kellett be, onnan nem bírt elmenni semmi, összehányták. Egyszer azt mondja, ugorj fel te a padlásra, a szerbnek mondja. Ej, azt a, most sehova nem szaladhatok, abba a pillanatba’, az meg onnan a kertből üvölti, Ilonka azt mondi, itt van egy jó létra, csak azt mondi nehéz, nem bírom odavinni. Odaszaladtak a férfiak, odahozták, odatámasztották, jön föl a szerb a padlásra, én így fekszek. De ilyen szakállam van, hajam, négy hónapig nem borotválkoztam. Szembe kell nézni vele, várom. Mikor fölgyün, odanéz, azt mondi Géza te vagy? Akkor felültem. Mondom, Vláda, hallgass. Én itt bujkálok. Jól van azt mondja, feküdj le. Hát ez a vője volt ennek az asszonynak, aki Kriszán van férjhez, kórógyi lány, ez beszél magyarul a tyúkoknak, de én nem tudtam, hogy Ilonka volt ez. Avval leszedte a kakasülőről a hosszú asztalt, az odafönn volt, meg a lábát levette, akkor lemén, azt mondja Ilonkának, te Szabó a pallóson van. Most ugye a kis szép gyönyörű menyecske akar látni. Azt mondja, fokhagyma van a padláson, de már megfagyott, de azért megnézem én, felmegyek megnézni, cakhogy gyühössön fölé, mikor feljön, mikor meglát, úristen hát jó nem szaladt el. Azt mondi, hol van édesanyám? Hát hol van, Magyarországon. Az egész falu egybe’ van, akkor mentek oda valahova Nagyatádra, úgy hallottam, mert minden együtt vannak Magyarországon. Akkor azt mondja, mit eszik? Mit eszek? Mit? Mutattam neki, hogy ilyen darab 53
