Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)

szalonnáin van, hát ezt eszek. Jaj, csak meg ne fogják, mert ha megfogják, megölik. Hát hogy mit tudok csinálni, semmit? Nem bírok? Akkor aztán felpakoltak, elmentek, akkor aztán csak éldegéltem ilyen keservesen. Egy szép napon mondom, átadom én magamat, amit Isten ád. Reggel felkeltem a palláson, de azt meg nem mondtam még, hogy mikor ez megtalált a palláson, ez a Vláda, többet én a padláson nem mertem szabadon feküdni, mert odalenn a házakba’ elfogyott minden, akkor a pallásokat keresték. Akkor a széna alá bújtam, egész nap a széna alatt voltam, úgyhogy ha fólgyüttek is, ott ugráltak, kerestek akármit, nem tudták, hogy én a széna alatt vagyok. Ott beszélnek, hallom, mit beszélnek. Hát akkor jó van, átadom magamat. Lementem reggel Ilushoz, a hátulsó konyhába, ott volt egy rossz pörhelyt, elmentem Bene Józsihoz, hoztam cöveket, összeraktam, begyújtottam. Lementem a pincébe, egy nagy fazékot megraktam krumplival, főzöm a krumplit, de hát ilyen hó volt, akkor nap éppen nem éppen jött senki, az volt a szerencsém. Én azt zsizsadob- tam, ettem, este még a padlásra aludni. Itt minden ajtó szét van törve, minden, itt áll, hogy fekszöl le ide, ott biztosabb a padláson, ott a létrát felhúzom, nem félek, hogy valaki bánt. Hát ott szépen, másnap reggel lemék én, oszt megrakom a tüzet, és mék én átadni magamat, hát nincs itt már semmi, megdöglök éhen. Hát ahogy lemék, rakom a tüzet, ahogy rakom a tüzet, hát egyszer csak gyün egy csetnik. Azt mondi, jó reggelt, jó reggelt mondom. Aszoni, lássa, én szedem a tojást. Egy tálca volt nála, oszt tojás volt rajta. Hát mondom, itt ne is nézze a tojást, mert én már néztem, egyet találtam, azt megtörtem én nyersen, csak találtam nyersen tojást, egyet, kettőt egy nap, ó. Akkor aztán azt mondi, néz, az’ mondi, mit csináltak ezek. Mondom, ez kell a magyaroknak, az úristenit az anyjukba, hadd tudják meg, mi a háború, mert ez igen gazdag falu, ezek még nem tudják, mi a háború. Szidom én a magyarokat mind előtte. Hát nem mersz ellenük szólni. Én ugye mondd el, hogy mit csináltak, látom én mit csináltak, feltépek a gangba, szét vannak az ajtó nyíttal, ablak nyíttal, minden nyíttal, mindent elvittek, hát ha én azt mondom, hogy ez vagy az, akkor ráfizetek. Ézért én a magyarok ellen, hogy így megy úgy, hadd tudják meg, mi a háború. Hej, de mondom, tudja, mi a baj, én szökevény vagyok, én most gyüttem vissza. Nemmondtam én, hogy a padláson, hanem a határba voltam, hó van, hideg van, nem bírok tovább. Akkor ijedt meg, hogy te azt mondi, rögtön menjél jelentkezni, de azt mondja a fiataloknak amnesztia van, de maga öreg már, nem katona, de rögtön jelentkezni menj. Jó van, mondom, eszek én, azt mék, átadom magamat. Hát nem bírom így tovább, már hogy mennyi ideje van. Hát akkor ettem, a cek- kert megpakoltam főtt krumplival még, mert sokat főztem, meg ki mi, amim volt még beleraktam, egy botra ráakasztottam, az én blakarajom, meg éppen ennek a másik utcába, azon a kerten mentem föl, ott áll egy kamion az ajtó előtt, de hát nem mentem én be, hanem mék én az utcára, az utcán végig, senki nem szólt. Hát csetnik vagyok, nagy szakállal, nagy hajóm, ugye négy hónapig nem nyíratkozni. Mék én odase a bajnak, hát ott Kántor Jani előtt áll egy rendőr az út közepén, az a nagy udvaija teli katonával, ott mutogat, ej mondom, ez engem el fog fogni. Na oszt’ ott sok tégla volt az utcán, az mellett mék, mikor kimentem, sikkor nézek vissza, hát nem szól nekem semmit, avval én tovább. Hát alig mentem egy húsz, harminc métert, Fábián Sándor háza előtt nyítta a kapu, ott áll egy katonatiszt. Odamegyek, jónapot. Azt mondja, jónapot. Mondom, nézze, én négy hónapig a határba’ bujkáltam, láti milyen hó van, fázok, de nincs mit ennem se, én átadnám magamat. A községháza dolgozik? Milyen községháza, azt mondja? Hát valami tiszt nincs a faluba’, akinek átadhatnám, hát azt mondja, biri nekem átadni magát, gyűjjön be velem azt mondja, ebbe a házba, Fábián Sándorho’, utólag konyha, meg a szoba, szoba meg konyha van. Hát bemék oda, teli van ott, sütnek főznek ott a csetnikek. Üljön a tűz mellé, azt mondja, maga megfázott. Hát nem, csak üljön oda, inna-e pálinkát?

54