Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)

Kiveszem a kulcsot, kinyitom az ajtót, bemék, de húz az az ágyam, de nekem le kell feküdni, megfagytam, még nem is ettem semmit sem, nem ettem egész nap. Én levetkőztem, én lefeküdtem az ágyba, bezártam az ajtót belülről, amit Isten ád, hát itt nincs most már mentség, ami lesz. De mondom hajnalba’ nekem innen füstölni kell valahova, de szökni, de akárhova, de szöknöm kell.

Hát úgy is volt, ugye hajnalba akkor az őrség is már álmos, meg ki mi, ki mi, hát az én kertemen lementem, körösztül a legelőn, körösztül a temetőn, kimentem a Deák Géza szőlőjibe. Ott a kukoricába aludtam, szőlőt ettem. Ha esett, elmentem a be- toncsévbe. Oda a nagykanális, ahol első éjjel, ott aludtam, ha esett, ha nem esett, visszagyöttem ide.

Hallom a faluból viszik a jószágot, ezek a szerbek kiabálnak, fogdosik, viszik. Hát nem segít. Jó nyolc nap ettem a szőlőt, megdöglök éhen, nekem menni kell be a faluba, hova menjek? Nem tudom, hova menjek, mikor mind körül van szerbbel, nem tudok sehova szökni. Hát akkor aztán vasárnap éjjel volt, ugye elmék én a temetőbe, minek, mihozzánk, látom ugye tudom hol áll az őrség, éppen ott állt a szerb őrség, ahol a kórógyi őrség is állott ugye, a falu végeken, bunkerokat csináltak, ott voltak. Félre a temetőn körösztül, legelőn körösztül, kerten föl, bemék, újra lefekszek az ágyamba. Hát mondom, odahaza van kolbász, sült kolbász a lábosba’, ott lóg a szalonna, majd eszek én, mikor hazaértem ugye. Akkor hát nincs ott se sült kolbász, se szalonna, semmi a világon. Lefeküdtem az ágyba. Megvirradt, hajnalba fólmék a padlásra, padláson vagyok egész nap, este gyüvök le aludni az ágyamba. Nappal a palláson. Gyüttek a katonák, mondom, nekem nem jó lesz ez így, mert, majd egy nap az én házamra is sor kerül, hogy gyün a katonaság aludni, nem lesz hol, akkor gyün, mert mind csak az emeletes házakba mentek, meg a jó házakba. Az enyém hát rendes keresztház, de azt akkor úgy is lett, legjobb lesz, ha én nem mék le éjjel se az ágyamba, hanem a padláson leszek én éjjel is. Akkor aztán ugye ennivaló köl- lött volna, akkor menni köllett, azt mondtam este, mikor menni köll a, mék akcióba, ennivalót keresni. De elvittek mindent a világon. Nem találtam sehol semmit, csak ezt az üvegbe paradicsomot, meg a lekvárt, azt nem vitték el, de a szalonnát, füstölőből meg mindenhonnan elvittek mindent. Akkor aztán szépen ugye a szomszédba’ vettem pár üveg paradicsomot, nos ha egy liter egy nap volt, az nagyon jó volt. Akkor még három hétig a csetnikek a szomszéd házba’ voltak, az emeletes házba’. Hallom mit beszélnek, mert én a padláson, az meg ugye, olyan potklove, danolnak, ott isznak, oda se a bajnak, én nézek ki a palláslukon, nézem a tornyot, nézem a házamat, ahogy mennek be, gyünnek ki, viszik ezt, meg a másik házakból visznek el mindent. Hát de senkinek nem bír szólni, semmit. Hallgatni kell, akkor aztán ott voltam én, de meguntam, két hónapig. Meg annyi katonaság gyütt, hogy bedugult a falu. A kazárdány előtt őrség áll, Horváth Gyula előtt őrség, a kapitányomat őrzik, itt is őrség. Nekem menni kell élelemért a kerteken keresztül ugye valahova. De ha rámék valakire, végem van, de menni köll. Akkor azt hát mondom, elmék én, elmék én Tordincára, én átadom magamat. Csetnikek alusznak a szobámba’, az én szobámba’, én meg a padláson. De a padlás lejárata melléképületbe ott volt a padlásfeljár at.

Hajnalba én fölkeltem, felpakoltam, ecetem volt, meg az a kibe, száraz gríz, a cek- kerbe, meg inget, egyet és mék. Mék a legelőn körösztül, szépen kimentem a köves útra, hát látom valami kicsi oszlopok vannak, duccok, három szál drót ki van húzva Tardinca felé. Hát már nem is kellett volna menni, hát az volt a telefon, telefonjuk volt. Akkor bementem, az Arté Pisti kertjén fölmentem a második ház ott a falu vég- tül, bementem a konyhába, mindjárt valamit keresni, hát ott találtam egy üveg duncot, hát azt szeretem, felfogtam, fel a pallásra, akkor a létrát felhúztam, mert ez alacsony ház, istálló, úgyhogy könnyen, még is felmászhat valaki, aki ügyes, fiatal.

52