Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Sikoly Kórógyért (Filmtrilógia 2. rész, „A túlélő”, rendező-operatőr: Poros László)
Sikoly Kórógyért Trilógia 2. rész ,A túlélő” Amikor 1991-ben Szaniszló Ferenc barátom tudósításaiból megismerhettem a Budapesttől mintegy 250 kilométerre fekvő kis szlavóniai falvak drámai élethalál harcát a szerb hadigépezet ellen, még aligha gondoltam volna, hogy sorsuk része lesz az életemnek. A magyarok még az Árpád-korban kerültek az akkor lakatlan, mocsaras vidékre, a tatárok elől menekülve. Itt vészelték át a magyar történelem vésznapjait. Tatár- és törökdúlást, vilégégéseket, örömet és bánatot egyaránt. Egyszóval ez volt a szülőföldjük, amelyet a viharos évszázadok alatt soha nem kellett elhagyniuk. A Délvidékre került szerbeket a törökök elől menekülve fogadta be Magyarország, akik hálából életük megmentéséért, örök hűséget esküdtek a Magyar Szent Koronára. Később Mária Terézia telepítette őket a Monarchia határvidékeire, mondván, hogy harcias népek. Az igazságtalan trianoni békekötést követően harciasságuk jutalmaként boszniai szerbeket telepítettek a kis magyar falu, Kórógy korábbi pusztáira, jutalomföldet osztogatva a beletelepü- lőknek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy megváltoztassák a vidék etnikai összetételét. A földművelésre és az állattartásra a kórógyiak tanították meg a hívatlan szomszédokat, akiknek leszármazottjai 1991-ben, a nagyszerb politikának megfelelően történelmük során először elűzték az őslakosságot. Házaikat, jószágaikat, ingóságaikat, eszközeiket elrabolták, majd beköltöztek az elfoglalt és szétlőtt falu épen maradt házaiba, a falunak új nevet is adtak. Serbska Pala- csa. Kórógy története számomra a trianoni békét követő utódállamokban rekedt magyarság drámai szimbólumává vált. Történelmük utolsó hetvenöt éve az állandó megalázás, üldözés és elüldözés, a visszaszorítás, és beolvasztási kísérletek sorozata. Sajnos rövid időszakoktól eltekintve, mi, anyaországiak is többnyire magukra hagytuk őket, sokszor eltespedve, legszívesebben leírva létezésüket. A hazai 45 éves politikai elnyomás mindent megtett azért, hogy a magyarság nehogy kezet tudjon fogni a határainkon kívül rekedtekkel. A három éve tartó szerb, horvát, bosnyák válság megoldatlansága véres figyelmeztetés Európának a hetvenöt évvel ezelőtt aláírt bűnös békéért. De egyúttal figyelmeztetés az összmagyarságnak is, hogy magunkra vagyunk utalva, és érdekeinket senki más, csak magunk védhetjük meg, de az eddiginél hangosabban! Ne feledjük, ha nem fogunk össze, Kórógy sorsa valamennyiünk sorsa lehet. Legyen ez a Sikoly felhívás mindannyiunk számára. KJ zabó János vagyok, születtem 1919-ben. Katona voltam 1940-ben a jugoszláv hadseregben. Az öreg jugoszláv idő alatt. Akkor, mikor az tönkrement, akkor meg elmentem a horvát seregbe, ott voltam. Mikor láttam, hogy a horvát hadsereg elveszti a háborút, akkor az utóhónapokba’ elmentem a partizánokhoz és akkor azoknál is voltam egy kicsit. Akkor 1945-ben ugye vége lett a háborúnak, 47-ben megnősültem, Tordincáról, a Ragoly Ilonkát vettem el. És akkor lettek hát gyerekink és négy, öt, azt akkor így éltünk. De közben a feleségem meghalt 1986-ban. Akkor azóta magam élek. Közbejött ez a háborúféle, vagy micsoda. Akkor szeptember 29-én, Poros László 55perces dokumentumfilm-bemutató: DUNA TV, Rendező-operatőr: Poros László Munkatársak: Gonda János, Heves László, Nádori József, Paulik Mária, Szederkényi Miklós. Készült a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával a Dunatáj Alapítvány szervezésében a Pannon Videobank Stúdiójában, 1994-1996-ban. 49
