Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (III. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

nyomor van: holnap jön a jutalom érte. A másik nézet - a messianizmus magában hordozza a reményt, hogy ki lehet jutni az elnyomásból, a nyomorból, szerencsétlenségből az isteni kegyelem egyszeri aktusa segítségével - az Isten csak bólint s az életünk azonnal és teljesen megváltozik. Nincs szükség mindennapi, fárasztó munkára, szellem és akarat eró'feszítésére, szervezési képességre — elég az isteni ujj érintése. Az Istenhez fűzó'dó' kapcsolat, az, hogy kegyeltjei, kiválasztottjai vagyunk, megszabadít a munka jármától - a munkát a csoda helyettesíti. Naív és csalóka ez a hit, de leggyakrabban az emberek gondolkodása is naív és csalóka.

Berlin, 1994. augusztus 4.

A várost reggel óta napfény önti el. Ott van mindenütt, osztatlanul uralkodik. Az embereket kimeríti a forró nyár, fáradtak, idegesek, agresszívek. Pedig csak 30 fok meleg van. És ha a hőmérséklet elérné a 40 fokot? Vagy az ötvenet és még többet? Ahányszor ilyen szélsőséges hőmérsékleti viszonyok közé kerülök (hőség, fagy), a klíma és a morál szoros összefüggése jut eszembe. Hatvan fokban mindannyian meztelenül járnánk szégyenkezés nélkül! Los Angelesben, amikor tombol a hőség, az emberek dühösek, ha valaki eléjük hajt, előfordul, hogy bele is lőnek. Gyilkosság a napfény okozta kábulat miatt. Nagy melegben, ha nincs hova bújnunk, kiszolgáltatottnak, fenyegetettnek érezzük magunkat. Húsz, harminc fok elég ahhoz, hogy megsemmisítse bennünk az emberséget. Most tételezzük föl, hogy valahol a galaktikában több millió évvel ezelőtt elkezdődött egy csillag felmelegedésének folyamata, és ez a meleg hirtelen, az illető csillag által kisugározva, eljut hozzánk. A Földet körülvevő atmoszféra felmelegszik - kozmikus méreteket tekintve jelentéktelen mértékben - úgy 40, 50 fokkal: az egész emberi nem megszűnik létezni.

És ez vajon teljességgel lehetetlen? Paul Gray írja („Time” 1994. 08. 1.), hogy egy üstökös szilánkjai, amelyek a Jupiter felszínébe csapódtak, több milliószor nagyobb energiát szabadítottak fel, mint amennyi a Hirosimára ledobott atombomba energiája volt. A Jupiternek ez a lebombázása, írja Gray, eszünkbe juttatja, hogy a világ- egyetem an incredibly violent place. Vajon ebből a kozmoszban uralkodó erőszakból mennyi hatol belénk és van hatással viselkedésünkre? Hiszen az asztrológusok hisznek az ilyen összefüggésben, az ilyen dinamikus, determinált kapcsolatban.

(Folytatjuk)

Fordította: Szenyán Erzsébet

^|| 4

di,

m-r

Hangyási Attila: Körmendi Lajos: Kun miatyánk VI.

48