Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (III. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

Joseph de Maistre 15 évet töltött Pétervárott a szardíniái udvar nagyköveteként.

A filozófusok az „emberről” mint olyanról, mint retorikai, absztrakt figuráról beszéltek, viszont de Maistre, akárcsak Burke, elvetette egy ilyen lény létezését. „Az 1795-ös Alkotmányt — írta — az ember számára találták ki. De a világon nincs ilyen valaki. Láttam életemben franciákat, olaszokat, oroszokat és másokat. Tudom, hála Montesquieu-nek, hogy lehet valaki perzsa is. De emberrel, mint olyannal még sosem találkoztam, ha létezik, számomra ismeretlen”.

Lehetséges magatartásformák más, „alacsonyabb rendű” kultúrával történő találkozáskor:- kioktató magatartás (tanítói modor, a másikat gyerekként kezeli),- arisztokratikus magatartás (a saját fensőbbrendűség hangsúlyozása, hűvös, lenéző viszony a másikkal szemben),- ironikus-gúnyos magatartás (a másikat szatíra tárgyaként, bohócként, féleszű- ként kezeli),- agresszíven uralkodó magatartás (gyűlölet, rosszindulat, harag jellemzi),- lemondó magatartás (elfogadja a másikat olyannak, amilyen), azzal a meggyőződéssel azonban, hogy alacsonyabb rendű,-jóindulatú magatartás (kicsit atyáskodó, de szívélyes),- partneri magatartás (a másikat úgy kezeli, mint egyenrangú felet).

Új típusú forradalom, amely a XX. század végén jelent meg a világon. A tárgyalásos, egyezkedő forradalomról van szó. Az ilyen fordulatok esetén a régi uralkodó osztály elveszti politikai hatalmát, de egy ideig még megőrzi fontos pozícióit a köz- igazgatásban és a gazdaságban. A régi rendszer új rendszerré alakulása nem robbanás, kataklizma, pusztítás, sokk formájában zajlik le, hanem időben elhúzódik, elnyúlik, ellaposodik, fokozatos transzformáció jegyeit viseli. Az egyezkedő forradalom ellentmondásokkal és következetlenségekkel teli folyamat. Viták, súrlódások, alkudozások kísérik. Szédítések és cselvetések. Korrupció és manipulálás. Szóbeli agresszió.

De nincsenek barikádok, tűzvészek és kivégzések. Nincs rémület és jajveszékelés. Nincs terror.

A haza meghatározásai:

Genet: „Az én hazám az két, három ismerős”.

Camus: „Igen, van hazám: a francia nyelv”.

Egy tuareg: „Az én hazám ott van, ahol az eső”.

A Kelet kultúráját, szellemét és vallásait áthatja a messianizmus eszméje, vagyis az expanzió, az uralkodás és a kizárólagosság eszméje. Az ilyen hit forrása többek között az óriási térség, amely itt nagy csábítást jelent: elfoglalni, hogy alárendeltté tehessük. Fejlett kommunikáció hiányában az erős, könyörtelen központi hatalom a kormányzás és alárendelés természetes módozataként jelenik meg, ez az alárendelés pedig annál is inkább elkerülhetetlen, mert itt többkultúrájú, többnyelvű társadalmakkal van dolgunk, amelyeket erős és makacs függetlenség tudat, a pásztorko- dó népek esetében pedig fáradhatatlan mozgékonyság, mobilitás jellemez.

A messianizmus eszméjében legalább két olyan nézet található, amely itt érdekes lehet: az első - a messianizmus mindennapi, világi lemondásokat követel egy magasabb érdek, magasabb — messianisztikus — cél nevében. Szegénységben élünk, korbács suhog fölöttünk, de ez elkerülhetetlen, ha el akarjuk érni legfőbb célunkat. Rongyokban járunk, viszont a sors kegyeltjei vagyunk. Az nem számít, hogy ma

47