Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (III. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
A törzsiség állapotában leledzünk. A törzsi struktúrák, a világban létező kozmo- politizxnus, pluralizmus, globalizmus, univerzalizmus ellenére életerőseknek, sőt, egyre erősebbeknek bizonyultak. Mivel pedig a legmagasabb, legintenzívebb, leglátványosabb népesség szaporulat a harmadik világ országaiban tapasztalható, ahol a törzsi struktúrák különösen elterjedtek és életképesek, ez azt jelenti, hogy a világ népessége, miközben növekszik, terjeszti és erősíti a társadalmak törzsi és klán jellegét. Az etnikum fogalma a jelenkori konfliktusok megfejtésének divatos kulcsa lett, de milyen gyakran visszaélnek vele! A múlttal szemben leggyakrabban alkalmazott műtét a redukálás. A képről eltávolítják az összes árnyalatot, tónusátmenetet, a színek egész gazdagságából csak a fehér és a fekete marad meg - az éles, kegyetlen kontrapunkt. A harc légköre az uralkodó. Az emberek vagy hősök vagy árulók. Mindenütt fegyvercsörgés, lábdobogás, harci lihegés hallatszik. A heroikus magatartás mindig ritka, kivételes. Mivel azonban azok, akik kiemelkednek a múltból, a „történelem lapjaiból”, mind héroszok, az a benyomás alakul ki, hogy az emberiség többségében éppen ilyen - heroikus. Pedig hát leggyakrabban közönséges, földhözragadt, gyenge emberek vagyunk, kizárólag a túlélés gondolatával elfoglalt szürke tollú, rövid szárnyú madarak. Hasonló a helyzet az építészettel is. Csupa erődítmény, székesegyház, palota maradt ránk, pedig ezek kivételes építmények voltak - a többség sárkunyhókban, viskókban, kalyibákban lakott, amelyekből azonban nem maradt semmi. A hétköznapi, a közönséges gyorsan a feledés homályába merül, eltűnik. Csak az marad fenn, ami kivételes. Csak ez győzheti le a múló időt. Ha megkérdezzük egy történésztől, hogy kutatásainak, vizsgálódásainak mi a célja, leggyakrabban ezt feleli: a tények feltárása. Keresi, kutatja a tényeket, gyűjti és összeveti azokat. Dátumok, személy- és helynevek, kapcsolatok, szerződések, mértékek és hangsúlyok, dokumentumok, az események kapcsolódásai. Ez az, ami érdekel - mondja a történész - a tények és csakis a tények. Ugyanakkor az az ember, aki a történelmet a saját bőrén tapasztalta meg, kételkedni fog abban, hogy történészünk kutatásainak tárgyát az úgynevezett puszta tényekre lehet korlátozni. Ez az ember ugyanis tudja, hogy az imponderábiliák bonyolult összefüggéseiből kiragadott, a történelem színpadának egészéből kiszakított, az eseményt kísérő légkörtől és hangulattól megfosztott tény nem sokat mond, nem sokat jelent, sőt, gyakran éppen ellentétes értelmet, megtévesztő jelentést kap. A történelmet megtapasztalt, a könyörtelen történelmi próbáknak kitett és a legkegyetlenebb, legkétségbeejtőbb választásokra kényszerített ember ugyanis tudja, hogy mennyire fontos, ha ugyan nem a legfontosabb dolog az a kontextus, amelyben az adott tény megszületett és beteljesült, és hogy éppen ezt a kontextust a legnehezebb másoknak átadni, s azoknak a másoknak ezt a legnehezebb megérteni. A történelem egyre gyakrabban és egyre kíméletlenebb könyörtelenséggel hajít mindent szemétre. Politika: a mozgás iránya mindig ugyanaz - fölfelé emelkedés a csúcsra, aztán lefelé esés, gyakran bukás. Hacsak a politikus idejében félre nem ugrik, vagy vissza nem húzódik. És mégis, a magasba emelkedés úgy vonz, úgy kábít és vakít, hogy senki sem gondol a folytatásra, a zuhanásra, a keserű végre. 43
