Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (III. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Lapidárium II. III. rész A BBC-ben interjú Jorge Borges íróval. Az interjú idején Borges 83 éves.- Várom a halált - mondja az író. - De mikor jön el? Ma este? Ma este nem, mert holnap sok teendőm van! 1994. augusztus 18. Hildesheimben közös szerzó'i estem volt egy holland professzorral, a gandi Johannes Hoettel. Hoet - kiváló ember, a „Documenta” című modern művészeti kiállítás szervezője. Ez egy nagyon tekintélyes kiállítás, a világ művészei mindent megtesznek, hogy műveik szerepelhessenek rajta. Az ilyen kiállításnak, mondta beszédében Hoet, mozgó bemutatónak kell lennie, a formák és színek balettjének kell lennie, hiszen a modern életet kell tükröznie, annak állandó változását, azt a tényt, hogy ez az élet hömpölygő folyó, működő gép. És ez a mozgás, a formáknak és színeknek ez a változatossága volt a kiállítás első jellemzője. A második jellemzője az volt (ami a modern művészet helyzetét is tükrözi), hogy nem dominált benne egyetlen központ. Senki sem akart bezárva lenni egy centrumban, nem akart máshoz igazodni, alárendelődni. Manapság mindenki menekül a centrumtól. Ha mégis vannak központok, azok különfélék, függetlenek. A ti központotoknak nem kell feltétlenül az enyémnek is lennie. Mindez az agy szerkezetére emlékeztet, hiszen az agyban is több központ van. Ebből következik a kiállítás harmadik jellemzője. Megmutatta, hogy mindenki a saját autonómiáját keresi, hogy művészetét visszavezeti mindahhoz, amit maga látott, tapasztalt. A saját én, a saját személyiség, az egyéni világlátás - ezek adják a modem művészet forrását, nyersanyagát. Aztán - a „Documenta” ráirányította a figyelmet arra a tényre, hogy mindannyian állandóan a tanulás folyamatában élünk, tanuljuk egymást, ők minket, mi őket, stb. Továbbá - hogy a modern művészetet csak az izgatja, ami katasztrófa felé tart, sőt, maga a katasztrófa, a végítélet előérzete, a pusztulás légköre csábítja. És végül - a modern művészet, mondta Hoet professzor, nem szereti a skatulyázást, kartotékolást, a műfajokba, stílusokba, műnemekbe történő besorolást - szereti viszont az elmosódó határokat, az átmenetiséget, a kollázst, a vegyes technikát, szereti a sokszínűséget, a változatosságot, a grimaszokat és furcsaságokat, és azt, hogy minden formátlan és köztes legyen. 1993. április 23. Salvador Dali kiállítása Berlinben a Zitadelle Spandauban (szobrok és rajzok). 36
