Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Visky András: A betű és az angyalok - értekezés
Visky András A betű és az angyalok- értekezés A Deák Ferinek, szeretettel .mióta nem hiszem, hogy a szó elszáll, és nem hiszem, hogy megmarad; amióta megszabadultam attól a tehertől,hogy maradandó - elszálló, ittmaradó - szavakat mondjak ki vagy írjak le; amióta nem ígérem nekik, a sorsuk alakulására riadtan figyelő jámbor szerzeteknek, a szavaknak, hogy elmegyek, miként a Megváltó, helyet készíteni számukra, és ezen nem is munkálkodom, azóta újabb kísértésbe estem: jó ideje arra gondolok, hogy a betű, igen, a betű, ha a szó nem is, megmarad. Talán helytelen kísértésről beszélnem, félreértésre adhat okot, mert felismerésről van szó, mely nem hagy nyugodni, helyet követel magának agyamban, befészkelte magát lelkembe, azért vagyok itt. Az sincs kizárva, hogy fontos felfedezést tettem, nem tudom, ki-ki ítéletére bízom. Magam csak hosszas töprengés után döntöttem úgy, hogy - jó, nevezzük most már így: — felfedezésemet nyilvánosságra hozom, nem szeretném újabb illúzióval gyarapítani álhiteink gazdag tárházát, ugye megértik. Legyen, aminek lennie kell. Föl sem ötlött volna bennem ez a, lássuk be, vigasztaló lehetőség, ha nem győződtem volna meg affelől, hogy minden egyes betű az idők legelején felmerült, végleges elkallód ásunk lehetősége ellensúlyozására, mi több, megkadályozásá- ra földre küldött angyal. Fegyvertelen, mindazonáltal fogyatkozás nélkül való katonája a mennyei elit alakulatoknak. Ugyan kiben ne merült volna már fel ez a gondolat, amikor azt láthatta, hogy a költeményekben a sorvégi egymásnak kedélyesen átkiáltó szeráfok - szeráfok, igen! — a találkozás örömében még ugrándozva integetnek is? Vajon nem voltak volna tiszta szerelmeink, akikről, hajlongó fák között járkálva nedves allékon, éjidőn, nyílt szívvel megemlékezhetünk? Ugyan kivel ne esett volna meg, hogy egyetlen iniciálé - arkangyal, bizony! - képében ne pillantotta volna meg a rejtőzködő Lényegi Rendet magát, mely, ki kell mondanom, szeretet és játék? Igen, attól tartok, nagy titokra bukkantam. A világ valamennyi betűje é- lőlény, nos ezt már régtől fogva sejtem, de hogy egyenesen angyalok volnának, ez egészen újkeletű fölvetés. Nem katonák, megengedem, belátásra bírnak a rosszalló tekintetek, noha nem egyszer láttam gyakorlottan fölsorakozni és tüneményes szavakká össze33
