Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Visky András: A betű és az angyalok - értekezés

állni őket, és ilyenkor meglepetéssel tapasztalhattam békeszerzői ténykedésüket.

Keszkenő: ilyen szó ez is, merítsünk erőt a példából.

Van, hogy egyetlen betű látványa is, ki ne tudná, túláradó örömmel tölt el, engem legalábbis igen. Mintha újabb ablak került volna az égre, amelyen keresztül betekinthetünk a mennybe? Nem tudom. Nem kell mindent kimondani, amit gondolunk.

Kéksisakot minden bizonnyal szerénységből nem viselnek, ezt habozás nélkül kijelenthetem. Nehéz kor, megértem őket, ha meggondolom, magam is hasonlóképpen döntenék.

Am fódetlen fejük és egészen egyéni módon viselt hajzatuk, mely számunkra talán visszatetsző lehet, azt a feltételezést is valószínűsítheti, hogy a betűk a szférák zenéjét játszó Egyetemes Zenekar elcsapott hangszeresei, akik nagy nehezen így jutottak munkához. Rosszmájú magyarázat, tudom, nem vádolok én senkit, volt idő, hogy én is hajlottam rá, amikor hosszú hónapokig nagyító üvegen keresztül vizsgálgattam őket. Aki látszatokból ítél, annak bűnhődnie kell: helytelen következtetések szerint muszáj élnie, szomorúan. Én is így jártam, nem szégyellem beismerni. Pedig hát valóban hangszeres angyalokkal van dolgunk, akiknek a szférák zenéjét szakadatlanul szolgáltató Egyetemes Zenekarokhoz is van közük, csak éppen az nem igaz, de nem ám, hogy elbocsátott lé- zengők volnának, akik sokféle csoportba összeállva szertejártak, egymással folyvást rivalizálva számtalan nyelvet és nyelvjárást találtak ki, összezavarták a gyanútlan, ám a kivagyiságra mindig kapható embereket, és ebből azóta is jól megélnek. Hadrikáljanak csak az eszementek, gondolnák a közben elpocakoso- dott égi szárnyasok, rá se rántanak, mit nekik.

Nem, nem, súlyos tévedés, másról van szó, nézzék el nekem szenvedélyességemet, de fölemelt hangon kell kikérnem a nevükben, erkölcsi kötelességemnek tartom, ugye megértik. Az vesse rám az első követ, akit nem ragadott már el a h. é. v., ha-ha, csak nyugodtan nevessenek, uraim, én sem tudom megállni, láthatják, ha, ha-ha, egymás között vagyunk.

Az angyali elit alakulatok valóban kaptak zenei kiképzést is, ennyiben minden kétséget kizáróan van közük a szférák zenéjét játszó Egyetemes Zenekarhoz. Úgy tudni, csak abszolút hallással rendelkező angyalok jöhettek számításba, így sikerült a többszörös túljelentkezés keltette égi feszültségeket enyhíteni valamelyest. A tanfolyam lényege nyilván az lehetett, hogy békeszerző hangokat sajátítsanak el, személyenként egyetlen egyet, így szólhatott a rendelkezés.

Mert mi is van a szó előtt?

Hát a sóvárgó várakozás, uraim, amely eljutott az égig, bizonnyal.

Azóta itt vannak velünk, bármikor előszólíthatóak, nagybetűk, kisbetűk, dőltbetűk, vastagok, hosszúak és rövidek, magánhangzók és mással társulva hangot adók, zöngések és zöngétlenek, amilyen éppen kell.

Itt vannak velünk, mentik a menthetőt.

Vajon mikor fogják kimondani, hogy a helyzet, ez az egész így ahogy van, menthetetlen? - nos a kérdés jogos, de van válasz, örülhetünk.

Nem, nem hajlok arra, hogy ők ezt sohasem fogják megtenni, nem adják fel, hiszen angyalok, nem tehetik, erre egyszerűen nincsenek kiképezve, velem ért egyet, aki kicsit is jártas az égi viszonyokban, meg sem fordul a fejükben ez a lehetőség, bízvást kijelenthetjük, őrizzük meg higgadtságunkat, tisztelt hallgató34