Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Méhes Károly: Férfiember alibi-naplója
Mert a Naplót írni kelletik, különben soha nem lesz belőle napló! Ezért hát minden csel és ármány. Nem írom le, mi történt ma, mert úgy érzem, a világon semmi nem történt az életemben. Vajon valóban kellett-e ez a nap? Vagy csak arra volt jó, hogy valamiképp folytatódjék az előző sok ezer, és hozzákösse az elkövetkezendőkhöz? Másra nem tudok gondolni. Anyánál jártam, nem találtam otthon. Biztos kiment a temetőbe apu síijához. Vettem szép friss gombát — Tessék, itt állok pőrén, Naplóm kényének-kedvének kitéve. Mindent kiszed belőlem, mint egy inkvizítor. November 2. 28 - a szobaszámom, mintha fontos lenne! 34 — ennyit éltem, mintha fontos lenne! 53 - kollégiumi számom, minden egyes ruhadarabomba bele volt varrva piros cérnával (fontos!). 62 - Komjátszeghy három év múlva elhúz nyugdíjba (fontos? - most mi a fenét akarok?!). 85 - ennyit szeretnék élni (nem fontos). Bedobtam a lottót. Állítólag panasz volt rám, hogy nem figyelek oda a betegekre, össze-vissza beszélek, ahányszor kérdenek, mindig mást mondok. Hát jó. Beismerem, észrevettem egy mókust, a második emelet magasságában. A kopasz platánon nem mindennapi látvány. Komjátszeghy lehúzta az alsó szemhéjamat, és csak a fejét csóválta. Szeret fogdosni és mélyen a szemembe nézni. Olyan zavaros barna a szeme színe. Nincs jobb szavam rá: szarszínű. Pedig a szar is hányféle színű lehet! Nagyon sok szóból áll egy napló, mint az élet is elborzasztó ugyanezért. Tudniillik, már minden elmondatott, nem százszor, nem ezerszer, de milliónál sokkal többször. Annyi gége és nyelv rohadt már el odalent. A föld beitta ezeket a temérdek szavakat, ezekből áll a világ. Hogy sok mindenre még sincs egyetlen szavunk sem? Azok is a földben vannak - még. Ezekután nincs más hátra, mint hogy összekészítsem a szennyes-csomagot anyukának. Nem érzek lelkiismeretfurdalást, sem szégyent, amiért felnőtt fejjel ilyesmire vetemedem. Kórházi ingeket, nadrágokat mos, hipóz, vasal. Tudom, hogy örül neki. Egyszer mondta, vasalás közben fölidézi, mikor a kantáros nadrágjaimat vasalta. Ákkor még ott vele apu, és a kredenclámpánál újságot olvasott. Ilyenkor olyan forró lesz a szíve, mintha odaszorítaná a vasalót, és a ru- haspriccelőt sem kell használnia... November 10. Ez megbocsáthatatlan. Nyolc nap. Nem tudom, mi történhetett velem. Semmi elfogadható magyarázat, elszámolás. Mért nincs nekem senkim? - kérdezte tegnap anyu. Megfogtam a kezét, de elhúzta. Fáj nekem ezt látnom, fiam - mondta. Megint lódítanom kellett volna, de neki lódítani sem lehet, mert tud mindent. Mit mondhattam volna? Hogy vaui 26
