Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - V. Király István: A titok és cserebomlásai a szocializmusban

nak kategoriális lényegéről. Ugyanis nem engedi megmutatkozni a titoknak azt a lényegi vonatkozását, hogy az elvi és lényegi ellentétet feszít a nyilvánosággal általában, függetlenül attól, hogy a titok tartalma olyasmi, ami, hagyományosan ítélve, a magán vagy a nyilvános szféra eleme. Mert, legyen a titkosító egy „magánszemély” vagy egy „közintézmény”, a titok, amelyik megszületik, egyáltalán nem kisebb vagy nagyobb mértékben áll ellentétben a nyilvánossággal, hanem ez az ellentét elvi. A különbség pusztán annyi, hogy a titkosító közintézményeknek a nyilvános szabályozók is a rendelkezésükre állanak ahhoz, hogy titkaikat bebiztosítsák. Evvel azonban az ó' titkaik egy cseppet sem váltak „nyilvánosabbakká” vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetőbbekké. Ellenkezőleg: még átfogóbb védelemben részesülnek.

De pontosan a titok és a nyilvánosság kategoriális ellentéte az, amely a leginkább megjeleníti azt, hogy a titok lényegében a nyilvánosságra mint olyanra irányul. Hogy tehát a titok által belátott és „kezelt”, mindig is konkrét ellentét, mindig is a nyilvánosságnak egy kis szelete feletti uralmat célozza, éspedig a nyilvánosságnak mint olyannak az elvi kizárása által. Mert a titoknak minden „eredménye” és minden „sikere” vagy a nyilvánosságban magában, vagy a nyilvánossággal való viszonyában, vagy a nyilvánosságra való tekintettel valósul meg. Ez minden egyes titkos szerveződésre érvényes a pithagoreusoktól az eleusziszi misztériumokig, az alkémi- ától a szabadkőművességig és még tovább a titkos rendőrségekig és szervekig.

*

A titok kategoriális sajátosságait és erővonalait itt mi nem következtetések - vagyis egy fogalom tartalmának az elnevezése - révén nyertük el, hanem aozkat egy egzisztencialé Ízületeinek az illesztőkéit követve azonosítottuk. Az elkövetkezőkben is meg kell maradnunk a gondolkodás eme típusánál azért, hogy megnézhessük, hogy hogyan is viselkedik abban a tematikus, problematikus és egzisztenciális közegben, amely őt tulajdonképpen kiváltotta és megihlette.

3.) Titok és szocializmus

A „létező szocializmus” országainak a történetében a titok annyira központi és átfogó szerepet játszott, hogy azt nem lehet mellőzni e társadalmak megértésében és magyarázatában. Ellenkezőleg: éppen azt kell megragadni, ami e társadalmak történetéből és felfogásából a titok és a szocializmus találkozását és sajátos szimbiózisát lehetővé tette. Hogyan volt tehát lehetséges, hogy egy olyan kategória — amilyen a titok -, amelyik mindaddig, a szociológusok szerint, a társadalmasodás marginális formájaként működött, és amelyik, a politológusok szerint, mindaddig a kormányzás esetleges technikája volt, ezekben a társadalmakban lényegi szerephez juthasson?

A kérdés megválaszolásában egyszerre kell figyelembe vennünk a titok kategoriális vonatkozásait és a sajátságos történelmi folyamatokat, valamint e társadalmak ideológiai és politikai partikularitásait is. Itt természetesen nincs terünk a folyamat egészének a részletes elemzésére. Ezért a kutatást két alapvető problémára szűkítjük. Az első az, hogy: Mikor és milyen körülmények között esett meg a kommunista mozgalom találkozása a titok kategóriájával? A második kérdés viszont az lesz, hogy mit jelent a titok kategóriája számára egy olyan politikai mozgalommal való találkozás, amelynek az ideológiája totalitáris és amelyik a „proletariá74