Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Tarján Tamás: Come Back in Anger (Paál Istvánról)

pád) csapásán indult el. Történetesen az ő lánya és a rendező-barát lánya is az Anna nevet viseli, tehát az Annának ajánlás a könyv élén mintegy testvériesíti a megszólalót és a megszólaltatót.

Szerző és hőse között így kialakulhatott az értő közelség és a kritikai távolságtartás kettős szituációja, ideális viszonylata. Ha már - sajna és szégyenünkre — nincs Ruszt-, Babarczy-, Székely-, Zsámbéki-, Ascher- (és még hány!) kismonográfiánk, legalább lett az ugyancsak nélkülözhetetlenek közül egy Paál-pályaképünk. Sajátos megoldással: az előszót, a teatrográfiát, a Lezárt, kerek egész című interjú két részét és a sajtótükröt - együttesen is a könyv jóval kisebb hányadát - nem számítva a kötet bal oldali lapjain a rendező dialógból redukált nagymonológja pereg. A jobb oldali lapokon futnak azok az emlékezések, magánbeszédek, vallomások, melyek az egykori szegedi munka- és művésztársaktól származnak. A két, tipográfiailag is elkülönített textust elfogadható minőségű fényképanyag kíséri. (A könyv fo részében a különben szokásos páratlan és páros oldalak megegyező oldalszámot kaptak. Paál például a 84. — bal - oldalon tér rá a kemény mag, a törzsgárda bemutatására. Atellenben, a jobb oldalon - ahol a színész Nagy Zoltán mereng a múlton - hasonlóképp 84-es szám áll. Ez a finom formai megoldás az egymástól műtétileg, tudatosan elválasztott két szövegtestet újraikeríti. A megtervezettségről árulkodik az is, hogy Paál „fejezetcímei”, mint az imént láttuk, kisbetűsek: így jobban érzékelhető a folyamatosság.)

A végnek végéig figura etymologicás címével, külső kivitelével és benső tartalmaival is: tükör-könyv.

4

A műről le kell fosztanunk a hibák vékony héját, hogy szabadon férkőzhessünk értékeihez.

Bérezés maga is előrebocsátja, hogy a megkérdezettek sora nem teljes. A tematikai váltás - egy színpad krónikája helyett egy rendező pályarajza megkövetelte volna, hogy Paál pécsi, szolnoki és veszprémi munkásságáról, más rendezéseiről ne csupán azok az Sz. E. Sz.-es kollegák, társak szóljanak, akik hosszabb-rövidebb ideig vele tartottak, akikkel véletlenszerűen összehozta a sors, vagy akik barátságból, érdeklődésből mindig tájékozódtak helyzetéről. Vagyis a bal oldal: Paál István- könyv, a jobb oldal: szegedi egyetemi színpadi könyv. A 152 oldalas (a speciális számozást fololdva: mintegy 300 oldalas) kötetben nagyjából a 100. oldalig Paál is Szegedre koncentrál. Az arányok az eredeti elképzelésnek, a színpadmonográfiának engedelmeskednek.

A Péccsel, de főleg a Szolnokkal és Veszprémmel kapcsolatos észrevételekre így még közvetett reflexió is alig érkezhet. Paál és a szegediek is egymástól függetlenül beszélnek - a szolnoki és a veszprémi Paálról viszont jószerivel nem beszél senki, aki illetékes lehetne (kivétel Kovács Lajos színművész és egy-két társa). A könyv keletkezéstörténete megbosszulja magát, és Bérezés etikai felelősségének kérdését is fölveti: vajon a kényszer - valamilyen könyvnek végre csak meg kell születnie! — mentheti-e a lehetséges megszólalók szavairól, inteijúvolásáról való szándékos lemondást?

Meghökkentő, hogy a Paál István néhány rendezésének kritikai visszhangjából című szemelvényes összeállítás miért szeszélyes és hevenyészett, miért részrehajló és szűkkörű a válogatásban? Rendjén lehet, hogy az áttekintés Az óriáscsecsemővel kezdődik (Paálék névelő nélkül írták a címet): ez ugyan már a hatodik Paál-rende53