Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - Bogdán László: Átiratok múzeuma (versciklus)

egykor sürgetőn kérted te vádaláualó

hősi gesztusnak vélted idült magyar faló hazug erdélyi faló le is leplezünk téged

néhány kijelentésed néhány tétova nem vagy visszanyelt igen hitelesíti képed hazug erdélyi faló

1994. június 23.

Dolgok- Borges plágium Az elveszett könyv. Valaki kézbevette egyszer, nem a helyére tette vissza és most lassan betemeti nyarak füstje, őszi ködbe vész, eltűnik. A bardóci fejsze, amelyet Rika erdejének komor, fenséges fái csábítottak el.

A tükör, melyet Fiúméból hozott nagymama, de előbb vakult meg.

Nyomok a fűben, a fában, a szélben. Amint röhögve őrzi meg őket a végzet. Hermányi Dienes József vádoló pora.

A felhők folyton változó alakja.

A harangvirág ijedt remegése -, mostmár örökre rád emlékeztet, szemed tükréből mered rám, vádlón az árulóra. Testünk lenyomata a homokban. Almatag kitartással mossa szét a hullám.

Nagy Imre színei, amikor kihunynak a képtár falain s éjszakai őrjárat vasalt csizmáinak kopogása szabdalja fragmentumokra az időt. A negatív világ. Árnyék UFÓ-k inváziója a priamisokon.

A Székely Kő. A megdermedt kezek.

Egy hajnal előtt látott boldog álom, amit a nap első sugarai szétzilálnak.

A Keveháza eleje és vége.

Mért vijjog a saskeselyű őseiről