Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Bogdán László: Átiratok múzeuma (versciklus)
csatás emléket? Mért nem hallgat. Indigóról a fordított betű. Kisvárosi promenádról vicsorgó tigris, ami soha nem is volt. Sellők kíváncsi lábai. Árnyak az alagútban. Kentaur lét. Pillanat, amely vadászó ősünk nyílvesszejét célba röpíti s a szarvastehén lehull. Havasi gyopár Orbán Balázs két lapja közt. Golyóbissá váló órainga, amit nem állíthat meg Botond buzogánya b zánci nagykapun. Kéziratlapjaim tánca a tűzben. Ágyúk dörgése a kökösi hídon. Visszhangjuk nem csillapodik. Ma is hallod. Holnap is. Részei az őrületnek. Peter Schlemihl árnyéka Ford Sienán. A női hang, mi évek óta szólít. A földbe ásott Bem kopasz feje Aleppo homokjában. A nagyapámra lőtt golyó Doberdónál. A hold megfejthetetlen üzenete. A dolgok - amiket Berkeley istene sem érthet. 1995. augusztus 15. Francoise búcsúja Letelt nyarunk adieu, adieu! Kiket szerettem visszajárnak. Fakabátban kísért a bánat, vereség, közöny, hajcihő. Néhány lotyó, vén kerítő pártfogóim. Most mit csináljak? Letelt nyarunk adieu, adieu! Kiket szerettem visszajárnak. Hívnak magukkal, kiabálnak gyere velünk te szerető szív, te kihantolt temető, szabad prédája a halálnak. Letelt nyarunk adieu, adieu! 1996. január 1. 31
