Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám - Géczi János: Tiltott Ábrázolások Könyve (részlet)

sik résztvevője egy nagyon is látható helyen nem látja azt, ami Isten a dologban, ezért gondolkodóba eshet. Például arról, hogy lopjon-e?

felhőrészletek

a sztrádán végig, fenn, mintha egy tébolyult festő gigantomán kiállításán. Ami szín csak létezhet a szubtrópuson, vagy egy koloristából lett poétánál, mind összegyűlt s magát előadja. Nem átallnak emberi alakokat formázni, csataképeket és pirospozsgás szüzikéket, csöndéleteket, eksztatikus grécocat, teát- rális jancsókat, itt-ott még a veszprémi restaurátor, a köpcös felhő is odapingál- hatta kedvenc modellje csöcsös aktját.

Az oranzzsal lazított bíborba malachitzöld vegyül s belelóg egy hegyorom, majd mandulafenyves ágaskodik az égig, havasi varjúk keringenek kavargó, szivárványló olajfoltban.

Katalógus készül, s kimúlik, mint bármelyik nyilvános hasonlat, a 218 kilométer.

migrén

a termini előtt, mint zsúfolt költészeti felsorakoztatás: csúcsforgalmi dugó, égéstermék, cigarettabűz, mesterkedések. A beszorítottság neurotizál.

Órák múlva az ágyban, nedves törülközőbe csavart fejjel, J. ízes levesét szürcsölgetve, mégis hányingerrel küszködve.

Rossz, rémálmokkal küzdő helyszín az éjszaka, amelyben kipufogódob nélküli félszigetek száguldoznak, és traktorok szántják be a papírlapokat. A legegyszerűbb mondat is elég ok a gyilkossághoz.

27