Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 7. szám - Bogdán László: Átiratok múzeuma (versciklus)
Bogdán László Átiratok múzeuma A Mester lebeszéli tanítványát a költészetről Székely János levele az elágazó ösvények kertjéből Mondottam már: a költészet halott! Elpusztult. Kimúlt. Megölték. Vége van. Hiányából persze tengődhetnek még egy darab ideig a költők. Ott van azután a rímkészlet is! A metaforák. (Melyektől tartózkodtam!) Az örökzöld témák is sorakoznak: bűn és bűnhődés, megtévesztések és önbecsapások erdélyi sora! Le lehet írni a Kedves szemét, s mindent mit okoz, a gyötrelmeket. Azután ott van a természet is, mint magunkat, teljesen tönkretettük. Elvégre költői téma is lehet!... Ma is bugyog forrás, patak csobog, pisztrángok hasa villan meg a fényben, galambok pöttyözik a kék eget. Mondom fiú, mindez igaz, ebből még eltengődhet néhány emberöltő magát költőnek nevezett bolondja. De te, akit a legtehetségesebbnek tartottam közületek, te ennyivel nem érheted be! Az érzékenység mi belédszorult most természetesen kitörni vágyik, magát megmutatni, be nem érheti ennyivel! Kovács András Ferenc vagy Zsófi, Kányádi Ők beérhetik. Az ő végzetük hogy egy ily korban kell költészetet művelniük, mert másként nem tehetnek. Nézd az én életem diktatúrák sorában telt el... Ha megírtam volna 28
