Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6. szám - Temesi Ferenc: Pest (regényrészlet)

Temesi Ferenc

Pest

(részlet)

zajt csap

Kelet

megtámad

Nyugat

A

JL JL cinikus az, aki lopott lámpával keresi az igaz embert. Én csak a lámpát kerestem: eltűnt a pincéből, amely egyszerre szolgált fásszínnek, szenes- és borospincének. A feleségemmel nem néztük a tévét szeretkezés közben, de nem is kapcsoltuk ki — csak levettük a hangot. Havilottózót, gépkocsinyereménybetét- könyvelőt faragott belőlem. Na és persze büszke apát. Már csak azon veszekedtünk, hogy én a tubus közepén nyomom meg a fogkrémet, ő meg a végén. Ez áthidalhatatlan világnézeti különbség.

Nem jártunk sehova a Farkaskölyök miatt — hát hozzánk jártak. Bordafuró Eszelény, másképp Erkó, a vadkan erejű jóbarát és szőkén szép felesége. Péce- len laktak akkoriban (Nem messze van ide Pécel, ott verik a nunát léccel...) és én azt csodáltam bennük leginkább, hogy bár mindeketten írók, el bírják viselni a másikat. Az első látogatásukkor Nadine kidobta őket, mert Farkas őrült sírásba kezdett. Erkóék nem sértődtek meg, hozták a barátaikat is. Ballát, a költőt például, aki az egyik legjobb sakkozónak számított az írók között. Lépést tartott az elmélettel: csak akkor tudtam győzni ellene, ha ivott (ez a feltétel mindig adott volt) és éppen kísérletező kedvében volt. Ha a középjátékban nem sikerült minőségelőnyhöz jutnom, nyugodtan föladhattam a partit ellene. Ő a Népszínház utcában lakott egy kiüresedett szemű, divatból kiment táncdalcsó- csáló mellett. Választottunk színt. Balia a sötét gyalogot tartó kezemre ütött. Nézem a másikat, abban is fekete paraszt van.

Magyar sors, mondta Bállá borpiros arccal.

24