Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Határ Győző: "Autentikus líra"
rosra, más kiváló fordítók (Eörsi, Kántor Péter, Bajcsy Cecília) már elkészült és szintén elfektetett munkáit is beemelve (az oroszlánrész -1600 sor - azért az én munkám ebben is). Most pedig egy új, az elsőnél másfélszeresen terjedelmesebb Brodszkij-köte- ten dolgozom, - igaz, csak akkor, ha tudok; egy-egy rossz éjszaka után csak heverek egész nap... A családom szerencsére támogat, és a barátaim is, és most már végre telefonom is van (tavaly a szerkesztőség számát adtam meg, - azért nem reagált senki, munkatársaim sohase töltöttek ott annyi időt, mint én - persze, a nyugdíjazásom előtt). Hadd írjam meg tehát végre saját számomat, amelyen, ha ismét itthon jársz, biztosan elérhető leszek (hacsak éppen nem megint kórházban...), s ez a szám: 62 (azaz: Szeged) [...] Mellesleg: polgármesterváltásra volt szükség még ahhoz is, hogy telefont kapjak, az előző garnitúra és a Posta „szociális” ügyként fogta fel a dolgot. De hát ez Magyarország: nem tudom, hány rendszerváltozás kell még ide, hogy az ember megalázó hercehurcák nélkül, a saját pénzéért (ezalatt nem kenőpénzt értek, - úgy ment is volna) megkapja azt, ami állampolgári jogon jár neki. Pedig „állampolgárosodás” nélkül a polgárosodás se megy, mint azt az eltelt négy év története bizonyítja. Ilia Mihálynak sajnos kiújult az asztmája - most őérte aggódunk, - s milyen jó, hogy naponta fölhívhatom. Mint látod: az én technikai felszereltségem is javult egy 14 soros képernyőjű Brother LW-30-cal, ami a számítógép és a villanyírógép öszvére (nem is szaporodik, azaz nem kompatibilis semmivel), de minden szövegszerkesztő funkciója megvan, és ez nekem bőven elég, bár továbbra is csodálom, ahogy Te minden munkafázist elvégzel a gépparkoddal. Jó lenne ezen a könyvhéten tényleg találkoznunk, habár erre csak Szegeden kerülhet sor - jelenlegi, megalázó, nehezen kezelhető állapotomban sehova sem merek utazni. Ha ezidő alatt - megeshet, sőt, bár megesne! - ismét kórházban leszek, az jót - rehabilitációs műtétet fog jelenteni. De erre addig aligha lesz esélyem, ezért hadd hívjalak meg máris szerény otthonomba, ha akkoriban - vagy bármikor - Magyarországon jársz. Baráti tisztelettel üdvözöl, feleségednek kézcsókját küldi fiatal, de a betegségtől megvénült híved: Szeged, 1995. március 30. Baka István - Szeged 1995 05 04 De-bizony-hogy mentség, nagyon-is mentség az a tenger szenvedés, amiről írsz, drága Pistám - arra, hogy levelemre késlekedtél a válasszal. Édesanyám valaha ilyenkor azt mondta: „üss a szádra” - mármint ha akkora szenvedések láttán- hallatán, amilyenekről te írsz, valakiben előtolakodik a maga tetűnyi nyavalygása. Mert a tiédhez képest az én nyavalygásom csak tetűnyi, hallga-csak-hallga: „költői levélben” akartam válaszolni megverselve, kedvességeidre; de kiütötte kezemből a dik96
