Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Szekér Endre: Baka István testamentuma

halálom”. Baka István fájdalmas testamentuma újabb és újabb versekkel, kórtünetekhez hasonló pontos adatokkal, szívszorító búcsúzásokkal lesz teljesebb. Búcsú barátaimtól című versében írja: „Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan te / Vagy legalábbis elviselhető / Vigasztaljon ha nem fogad be Panthe- / On titeket befogadott a Nő...” S a Sztyepan Pehotnij -versekben a moszkvai metró a Hádészre, az alvilágra emlékezteti. Kháron ott van a trolibuszaival, a mozgólépcső Kharübdisz-nyelvével, Oroszhon mellkasa „hullafoltos”. A pétervári hidegség elől délebbre szeretne menekülni. S mindig a halál, mindig a halottak: a pétervári temetőben, a blokád áldozatai, a szibériai lágerekben elpusztított ártatlanok. S a költők: Gumiljov, Jeszenyin, Ahmatova, Cvetajeva... Testamentumot ír, leltárt készít, feltárja magát, barátaihoz fordul, a szerelembe menekül, perlekedik Istennel. „Fény-infuzióba” van kötve, „infúzió csöpög belé”. A Sion-hegy alatt jár, egy kevésnyi jóságot kér Istentől, s mint Ady hisz hitetlenül Istenben. Belenyugodni nem tud, tiltakozik, kiált: „hát nem hát nem hát nem”... (Gecsemáné)

Folyóiratunk munkatársai, szerzői között 1994 márciusában, a lap jubileumán

90