Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Bombitz Attila: Tükörcserepek tárcában (Metszet Baka István publicisztikájáról)
Yorick, ez a Kormos-örökség, elarschpoétizált a világ dolgain, még a búcsúja is ironikus volt, hogy hát ilyen ez a világ. Baka István nem volt politikus alkat, ahogy Mandelstamról írta, írhatta volna magáról is, „csak az örök értékekben hitt”. Felülről, a szellemi ember elefántcsonttornyából tekintett le a történelem vajúdásaira, tudott ő onnan is mindent, Yorickja szétkiabálta. Csakhogy e fél- vagy negyed-teke, Fortinbras új világa, vajon mit hallott meg belőle? Yorick, ha tárcát írt a történelem dolgairól, kínjában sokszor nem tud mást, csak adomázni. Hogy tudtátok-e, hogy Csernobil ukránul azt jelenti: üröm. Hogy a Zsenya (a Jevtusenko) újra akar énekelni. Hogy a Nixon mikor az Ermitázsban. Meg hogy a gyerek az óvodából a Levin bácsival. Hogy az emlékparkokból csak a kövek maradnak. Hogy de mégis ki lépett a (Kárpát-)medencénkbe először bele... „Szomorú szemű, fiatal férfiak és nők vagyunk mi is, Kelet-Közép-Európa népei, akik hiába esengünk szerétéiért, megértésért Európa-anyánkhoz. Erőszakból születtünk, az Európa lágy alsótestébe falloszként behatoló hatalmak nemzettek: a népvándorlás, a tatárjárás, az oszmán-török birodalom és a bolsevizmus. Ezért vagyunk ilyen zavartak, alázatosak, meghuny ászkodásunk mélyén ezért parázslik a gyűlölet, amit csak önmagunk - azaz egymás - ellen tudunk fordítani. Anyánk évszázadokkal ezelőtt megtagadott minket, arcunkon nem a saját, hanem Batu kán és Sztálin vonásait keresi, hogy undorral forduljon el tőlünk. Mert piszkosak vagyunk és rongyosak, kérlelőn nyújtjuk ki a kezünket, de nem ajánlatos nekünk hátat fordítani, mert zsebtolvajlásra, rablásra vetemedünk. Nem igazán megbízható, bár olcsó munkaerő vagyunk, s az éhezés - nem mindig kenyérre, néha csak jó szóra - annyira kimerített bennünket, hogy elég egy szigorú pillantás, máris szűkölve húzódunk vissza hitvány zugainkba...” (A káosz árvái) 1994 áprilisában, a boszniai erőszaktételek hatására, Baka István Yorickja, a ke- let-közép-európai történelmi kedvet illetően elnémul. Szív Ernő, a vidéki hírlapíró gyakran elsétálgatott költő barátjához, Bakó Andráshoz, hogy közösen töprengjenek a magasztos és mocskos életen. De azt talán már kevesebben tudják, hogy Baka István is rendszeres látogatója volt egy ugyancsak Bakó András névre hallgató öreg barátnak, aki történetei fölött kedélyesen elsziva- rozgatott, vagy éppen beléjük szunnyadt. Melyiküké lehet az igazibb Bakó András, ha mondjuk versenyre kelnek a mesemondók, és elmeséltetnénk Az álomgyűjtő történetét (ahogy azt Bakó Andrástól hallotta) Szív Ernővel és magával az álomgyűjtővel, (Baka Istvánnal)? Mindenesetre mindnyájan véres történetek és legendák alakjai vagyunk. Bakó Andrások több személyben, akik fehér angyalszámyú lepkéket kergetnek a gyermekkor padlásán (Válámi ván...), vagy régi bolondokat keresnek Szekszárd és Szeged utcáin — a Léggömbárust, a rongyokba, nejlonzacskóba burkolt Mária-Magdolna-szerű öregasszonyt (Hová tűntek a bolondok?), akik a halálfélelemről mesélnek (Váltók között) és a halálba taszító Abszolút absztinenciáról, akik a kisvárosi nagy szerelem történetét újabb variációkban álmodják meg (Halotti beszéd), akik még nyomorúságos állapotukat is képesek tréfára venni: „Nekem alma nagyságú rákos daganatot vágott ki Baradnay professzor úr a vastagbelemből: a bűnbeesés étkezések, erős italok és még erősebb, ráadásul többnyire visszanyelt indulatok növesztettek akkorára, hogy végül a belek kígyójának torkán megakadt »az gi- rríilcs«, illetve annak negatívja; a lángpallosnak (értsd: szikének) nem az én riadt telkemet, hanem őt kellett kiűznie testem édenkertjéből.” (Kacsamese) Felemás zoknis életéről, lám, tudott könnyedén is beszélni. Felemás zoknisan lóg ki kis szabadságra a kaszárnyából, és egykori tanítványai egy érettségi találkozón is bizony nem az ő lelkesen előadott Ady/József Attila/Pilinszky-órájára emlékeznek, hanem arra, hogy „egyszer elmentünk hozzád beteglátogatóba, és neked felemás zokni volt a lábadon...” A Felemás zokni jelensége és jelentősége életfilozófiái oldalá85
