Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Bombitz Attila: Tükörcserepek tárcában (Metszet Baka István publicisztikájáról)

ról szemlélve úgy zárul, ahogy - hinni szeretném Baka István másik élete kezdődik:

„Tudom, Teremtőm színe elé is felemás zokniban lépek majd. Nem szándékosan, nem azért, hogy tovább dacoljanak vele, csak valahogy úgy fog sikerülni. Ott állok majd restellkedve és szorongva, mert éppen volna miről elszámoltatni, telkemet már azzal vígasztalom, hogy - mint hírlik - a pokolban rosszabb a klíma, de jobb a társaság; ám az Úr egyszeresük nevetésben tör ki, a térdét csapkodva hahotázik, és így szól hozzám, nyomorult féreghez: - Ember, tetőtől talpig borítanak a bűneid, de ezzel a felemás zokniddal úgy megnevettettél, hogy egye fene, beeresztelek a mennyországba. Most már csak az a kérdés, milyen szárnyakat választasz magadnak.

Én pedig végignézek a hófehér, ezüstszürke, rókavörös, kávébarna, aranysárga, csíkozott és kendermagos szárnyú angyalok seregén, egyik szárny szebb, mint a másik, nagyot sóhajtok, és ezt mondom: - Mindegy, Uram, csak felemás legyen!”

Ami bizonyosan nem felemás, az az ittmaradt életmű. Hatalmas egészként, melynek tükörcserepei közt Baka István publicisztikájának is helyt kell adni. Mert ha más már nem, legalább a látvány (vagy a tükör) e cserepekből még összerakható legyen...

Géczi Jánossal 1994-ben

86