Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Varga Magdolna: A lánc-metafora nyomában (Gondolatok Baka István metaforáinak sajátosságairól)
hetőek” (in Metafora, Vil. Lex. 8. Bp., 1982). Bővebben nem fejti ki véleményét, ám Rilke sokat jelentett Bakának: tanúsítják ezt megszólalásai mellett a Vasárnap délután vagy En,Thészeusz című műveinek utalásai is. Melyek ennek a metafora-típusnak a sajátosságai? Három vagy több névszóból állnak - az általam ismertek főnevekből. Más szófaj nemigen jöhet számításba, mert a költői képszerkezet összetett szavas megjelenési formája a maga nyelvtani viszonyaival más megoldást nem tesz lehetővé (legfeljebb alkalmi szófajváltásokkal képzelhető el). Erősíti a sűrítést, ha ezek a névszók alkalmi szófajváltásra is képesek. Az általam lánc-metaforának nevezett metafora abban is különbözik a hagyományos egytagútól és kéttagútól, hogy éppen jelzett három- vagy többirányúsága az összetett költői képpel, közelebbről a komplex költői képpel és a szimbólummal ro- konítja. A kép jelentése pedig nem metszetként érzékelődik (nem mint magra irányul), hanem éppen ellenkezőleg: a „háromszöggel” megjelölt, de körül nem határolt jelentéstartományból egyszerre sugárzik szét a metonímiák és a metaforák hatás- mechanizmusát egybekapcsolva. A megnevezésben összefogja azt a villódzást, amely a konkrét és absztrakt között, a megnevezés és az előismeret, valamint az asszociáció (evokáció, allúzió és reminiszcencia) között valósulhat meg. „Döbling-Magyarorszäg-Pokol” (Döbling I. - 1983) A három alanyesetben álló tulajdonnév mellérendelő összekapcsolódásából születő metaforáról nehéz eldönteni, hogy igazából mit viszonyít mihez. Ha Magyarország az elmegyógyintézet és a Pokol, akkor miért nem ez áll az első helyen, főleg ha a szenvedés e helyszínei a lírai hős életútjának állomásai is (vesd össze avers második mottójával). Van-e rejtett oksági kapcsolat közöttük, s akkor a Pokol nem metafora-e maga is, s azonos-e Kossuth — rossz - metaforájával: a Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!” (Kossuth egy mondása - „a legnagyobb magyar” — már ellentettjére fordítva megjelent e ciklusban, a 8. sorban: „szerencsétlen gazfi én!”) Elképzelhető, hogy Magyarország azért áll középen, mert így a Döbling és a Pokol jelentéstartománya egyszerre sugárzódik rá. Vagy Döbling is és Magyarország is maga a Pokol? Miért nem ez az első tag? Mi a bűn, amiért Széchenyi és a nép bűnhődik? A („te, aki e népet) fölemelted” (134. s.) és a fölemelkedés? A Pokol - a kárhozat helye - egyszerre Döbling, ahová a gondolkodó politikus menekül, és egyszerre Magyarország is, ahol az ember tragédiájának eseményei játszódtak és játszódnak? Vagy felfogható ez többszörösen alárendelt jelzős (és határozós) szószerkezetnek? S ha azt az értelmezést kívánjuk követni, hogy a Pokol Döbling és Magyarország Döbling? Az az értelmezés sem zárható ki, hogy a helynevek (és a hozzájuk kapcsolt jelentések) koncentrikus körökben tágulnak: Döbling a konkrét helyszín, Magyarországra gondol és a Pokolhoz viszonyít. Vajon az imitált Széchenyi vagy az imitáló Baka korának ismerete segíthet a jelentés behatárolásában? A kérdések, az értelmezések folytathatók a versciklus egészének fényében. „hal-ember-vérszaga” (Helsingőr -1983) A V. Szosznorát fordító költőben 1983 őszén fogalmazódik képpé a régióban élő ember sorsa. Már a megelőző „halb él-sikátor ok” metaforában összegződik a fiktív 78
