Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Varga Magdolna: A lánc-metafora nyomában (Gondolatok Baka István metaforáinak sajátosságairól)

Helsingőrhöz kapcsolódó tér-, idő- és létélménye: a tér nyújtotta lehetőség eddig is zárt és szűk volt, és csak a lefelé irányuló mozgást tette lehetővé (homokóra, sikátor, örvény); s most a helyzet kiváltotta undor érzékletesen kapcsolódik hozzá. A hal-motívum a harmadik versszakban szövődik először a versbe (kopoltyú-zsalugá- ter, pikkely-cserép, büdös bendő, zárva, éjszakámon), s elemeiben már hordozza azt a jelentést, amit e metaforikus szókép újabb képzelettel is bővülve gazdagabban összefoglal.

Eljátszhatunk a variációkkal: hal-ember, hal-vérszaga, ember-hal, embervérsza- ga — s becsúsznak ezek a már ismert szóalakok is: halvér, halszag, embervér és emberszag. A nyelvtani szerkezet nem olyan egyértelmű, mint az előbbi példánál: némi jelzői alárendelést is belehallhatunk a kifejezésbe - s ez mintha megfordítaná az asszociáció irányát befelé is. Szerencsére, a kép nem befelé zárul, ezt a vers szövegegésze is alátámasztja.

Az időélmény is érdekes: a nem múló éjszaka, amelyhez a vér, a fertő jelentésköre társul, a térrel együtt teljed ki: az „éjek örvénye” metafora össze is fogja őket. S hogy mennyire kapcsolódhatnak ehhez a biblikus hal-motívumok, például az ókeresztény lelkeket említjük.

„róka-sans-culotte-fogakkal” (Tél Alsósztregován 2. - 1993)

A szerzői tudatosság és a véletlenszerűség érveit egyaránt szolgálhatja, hogy a következő képelőfordulás tíz évvel későbbi - (s a költő figyelmét is fölhívtam erre dolgozatomban). Bár tartalmi tekintetben a Madách-parafrázishoz kapcsolódik (a családi és magánéleti problémák kerülnek előtérbe), mégis tágra nyitja a képzettársításaival a történelmi-politikai horizontot.

Hasonlóan az előzőhöz, itt is kap a szerkezet némi alárendelő viszonyhoz kapcsolódó, abból eredeztethető szűkítő jelentést. De ezt a grammatikai hálót rögtön szétszakítja a második tag jelentéséhez kapcsolható evokáció: A Párizsi szín és a francia forradalom (meg a magyar szabadságharc eseményei). Szinte a szemünk láttára tágul a versvilág-egyeteme a történelemben és az emberiség/magyarság kultúrhistó- riájában.

A róka-sans-culotte természetrajza talál a róka-fogakkal, a vöröshöz kapcsolódó vér pedig a sans-culottok történelmi közhelye. S akkor még nem is gondolkoztunk el a francia forradalom e nevezetes rétegének lumpenszerűségéről, vagy akár merész képzettársítással a Móra Ferenc-i gyerektörténetté lefokozott Csalavári Csalavérek mindenre vágyó bendőközpontú világnézetéről.

Úgy gondolom, éppen ezek a képek mutatják Baka költészetének modernségét, hiszen szinte archaikus eszközökkel tesz eleget a posztmodern esztétikák igényének is - noha a szerző soha nem erre kereste világának bővíthetőségét.

„pitymallat-alkony-óborok” (Háry János bordala - 1994)

Fried István tanulmányánál (Baka István hetvenkedő katonája (A tragikus Háry János) Jelenkor 1995/6) többet majd csak a visszaemlékezések mondhatnak el az emblématikus képet keretező Háry-versek keletkezéséről. Mégis, fölhívom a figyelmet a képek egyre erősödő személyességére: mind inkább a szenvedő létező kerül a központba, aki egyre kevésbé rabja a társadalmi viszonyoknak.

79