Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szőke Katalin: A költő és műfordító szerepcseréje (Baka István költészetének orosz kulturális kódja)
„gyökér” és a „fa”-motívumok már egyértelműen a magábazártság, a labirintus-lét gondolatát közvetítik: „Gyökér vagyok - nyakamra hurkolódom Erdő vagyok - eltévedtem magamban.” A Földanya-motívum ebben a versben még csak áttételesen mutatható ki — „árnyaim a föld könyvébe írtam”, a Pehotnij-ciklus utolsó versében, a Testamentumban azonban már néven nevezve jelenik meg: a nyirkos pétervári / Talajba engem ne temessetek!” [...] „Burokkoporsó rejtsen embrióként! Gyökér-köldökzsinór köt össze itt / a Föld-Anyával...” A Földanya-metafora mitologikus tartalma Baka versében mit sem különbözik az orosz irodalomban szokásos jelentéstől — nála is a halál és újjászületés dichotómiájának szimbóluma; a tarkovszkij-i „gyökér-labirintus” és a Hurok-szonett „nyakra hurkolódó gyökér” képei pedig a „gyökér-köldökzsi- nór”-metaforában egyesülve működtetik az orosz kulturális kódot. * * * Az idén január végén elhunyt Joszif Brodszkij, az „utolsó pétervári költő” verseit Baka a Tarkovszkij-kötet összeállítását követően, 1987 végén kezdte fordítani; az első magyar Brodszkij-könyv 1988-ban jelent meg. Brodszkij második verseskötetének fordítását közvetlenül halála előtt fejezte be. Brodszkijnak egyrészt személye és sorsa, másrészt világszemlélete, versbeszédének egyedisége foglalkoztatta. Persze kiváltképp az a nem könnyű fordítói feladat, melyet versei magyarítása jelentett. Mikor 1971-ben Leningrádban megkapta a költő szamizdat-verseit, nem sejthette, hogy majdnem húsz évvel később, mennyire döntő lesz számára ez a költői világ. Baka affinitását a brodszkiji életrajzhoz alapvetően a költő száműzött-volta (mind konkrét, mind átvitt jelentésben) határozta meg. Miután a perifériális alkotói-értel- miségi létforma orosz változata volt Baka számára megragadható, ennek sorsmo- delljeit kereste. E keresések közepette teljesedett ki és mélyült el költészetében a „testbe-zártság” magányának motívuma; száműzöttséggé minősült át, melynek prototípusait Brodszkij, Rahmanyinov és Hodaszevics testesítették meg. A tar- kovszkiji ihletésű labirintus-motívum például, feltehetőleg nem kis mértékben Brodszkij világszemlélete és mitológiai tárgyú versei hatására „én-labirintussá” változott át a Thészeusz (1989) című versben, a száműzöttség pedig mint az önma- gába-zártság léthelyzete manifesztálódott a Rachmaninov zongorája (1987) című versben („te zongorádba száműzött”), valamint a Post aetatem vestram-ban („Brodszkijt fordítottam, / ki száműzött, mint enmagamban én...”) Egyébként a Post aetatem vestram című versben, melynek alcíme - jegyzetek egy fordításkötethez -, a műfordító és költő szerepet cserél, Baka Brodszkij-verset imitál; a nyilvánvaló idézeteken (önidézeteken? - hisz ő a fordító is!) kívül ironikusan felvillantja Brodszkij lírájának egyes jellemző eljárásmódjait, megszólaltatja versbeszéde intonációját. A vers címe - a Post aetatem nostram Brodszkij-poéma parafrázisa: a „vestram” — „ti”; mármint magyarul a Baka-vers címe: A „Ti időszámításotok után”, eleve ironikus utalás az „idegen” időre, s versvilágra. Baka versében az idézetek többsége Brodszkij egyik remekművéből, a Húsz szonett Stuart Máriához című ciklusból való. Ezzel mintegy felidézi a Brodszkij-lírára jellemző idézet-mechanizmus működését: a ciklus harmadik szonettjét Brodszkij a már-már közhelyszámba menő Danié-idézet parafrazálásával i,A Luxembourg kert mélyire jutottam / az emberélet útjának felén...”) nyitja; Baka verse első sorai ennek következtében kétszeres (háromszoros? - Baka fordításában Babits Dante-fordításának sorait 70
