Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Visky András: A történet vége. A régi Isten (vers)

Tenyerem izzad a félelemtől, hátha eltalálok valakit. Focizhatnánk, ez a háborúsdi fölösleges. Most te jössz, int A vezérünk, és fütyürészve repül a bazaltkő. Az asszony Hangja könnypárás, remegős. Egy tíz éves kisfiú, amikor nem Figyelték, megmászta a védőfalat, s odafent boldogan leült.

Az egyik orvlövész homlokon lőtte. Az én kisfiúm, akit eltaláltam, Vesztére felállt, neki a repülő bazaltkőnek. A homlokából Csöpögött a vér. A riporterhölgy elhallgat. A fürdővíz kihűlt,

A borotválkozótükörben elszürkül az arcom, mint a Halottaké. A kisrádióban lassú gyászzene szól, mindannyiunkért.

Lakótelep

30