Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Sigmond István: Vecsernyére szól a kuvik elbeszélés
Sigmond István Vecsernyére szól a kuvik M. J^etten ültek a gyászkocsi bakján. Feketében. A tömzsi és a bajszos. A tömzsiről nem fog kiderülni a későbbiek folyamán, hogy imádja az özvegyeket, mert ennek részletesebb kifejtésére a történet nem szolgáltat lehetőséget, úgyhogy kénytelenek vagyunk már a kezdet kezdetén közölni, hogy a tömzsi imádja az özvegyeket, és ennyi. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a tömzsi leglátványosabb teljesítménye özvegy N. M. - hez kapcsolódik, aki özvegységének tizenkettedik órájában a kopott fekete öltönyt viselő gyászhuszárban vélte felfedezni a megváltást. S noha nem voltak járatosak az angol királydrámák világában, mégis úgy döntöttek, hogy az Ige szellembódító hatásánál eredményesebb a testet nemesítő, intenzív bujálkodás.) Ennyit a tömzsiről. Ami a bajszost illeti, hát, kérem szépen, nincs szándékunkban elvetni a sulykot, ám a jelek szerint egy sokkal bonyolultabb lelki alkattal állunk szemben, a bajszos ugyanis pederasz- ta volt. Hogy miért tartozik ez a lelki alkathoz, ezzel később kívánunk foglalkozni, amennyiben lehetőség és idő adódik a téma részletesebb kielemzésére. Megjegyezni kívánjuk, hogy a bajszos csak délelőtt volt pederaszta, és az sem elhanyagolható körülmény, hogy koporsó- azaz hullaszállító lévén, lehetőségei igen korlátozottak voltak, ami hajlamának eredményes gyakorlását illeti, merthogy a gyászoló férfiemberek, beleértve az ifjoncokat is, az esetek többségében nem vették jó néven, hogy a bajszos - együttérzését kifejezendő - hosszan és melegen ölelgeti őket, miközben arca földöntúli ragyogásban tündököl. A temetkezési vállalkozó annak tudatában párosította a tömzsit a bajszossal, hogy ellenkező előjelű nemi ösztöneik hatástalaníthatják egymást, arról nem is beszélve, hogy a statisztikai felmérések világosan kimutatták, hogy a gyászhuszárok között sokkal több bálnavadász, vegetáriánus és nihilista teljesít szolgálatot, mint az állandó kangörcsben, avagy a homoszexuális mámorban ődöngők elenyészően csekély hányada. Ennélfogva a gyászolók tudatában fel sem merült az a gyanú, hogy a gyászhuszár ölelése nemi ingerből fakad. Noha a bajszosnak sokkal nehezebb volt leplezni a szándékot, mint a tömzsinek, ez utóbbi ugyanis (ennyit azért még elmondunk róla) vezényszóra tudott zokogni, s miközben hevesen ölelgette az özvegyasszonyokat, százszámra osztogatta az együttérzés csókjait arcra, fülre, nyakra, szájra, hogy az esetek meglepően nagy százalékában egy másik szobában folytassa a kéjbe fulladt horizontális részvétnyilvánítást. A bajszos viszont stílusművésszé nőtte ki magát, mondhatnánk úgy is, hogy választékosán ölelt, amennyiben igen megfontolt, finom mozdulatokkal karolta át a férfiakat, akik a meglepődéstől hagyták magukat dédelgetni egy ideig, s ha egyiket-másikat sikerült a falhoz szorítani s egy puha csókot lehelni a füle tövére, a bajszos számára ez felért egy ünnepi magömléssel. Miután remélhetőleg sikerült felkelteni e sorok olvasójának figyelmét, érdeklődését, netalán kíváncsiságát a koporsó- azaz hullaszállítás nem kimondottan 31
