Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Balog József: „Én mindig képekben láttam a világot” (Baka István-kazetták)
Balog József „En mindig képekben láttam a világot”- Baka István-kazetták 995. augusztus 28-án bement a szobájába. Leült az ágyra. Kockás inget vett föl. Nem akkor. Előbb. Még álltak be a kamerával és a fénnyel. Elkészültek. Bementem hozzá. Izzadt volt. Fáradt. Tudtam, hogy soha többet nem fogom ezzel nyúzni. Hogy „képes” legyen. Nem utasított vissza soha. Azt hiszem senkit. Az a kevés televíziós felvétel, ami készült róla, többnyire alkalmi volt, hevenyészett, improvizatív. Nem méltó hozzá, mégis esetlenségében kifejező, szigorú és pontos. Nem készült róla „kánon-film”, szülőfóldes, pályaíves, méltóságos és klasz- szikust-gyártó. Nem volt műsoron, nem szerepelt, nem kommentálta az irodalmat, alig valamit beszélt ki, és alig valami maradt elmondatlanul, abból, ami egyáltalán a képernyő előtt véletlenül vagy nagyon is céltudatosan megforduló, kívülálló vagy szakmás nézőre egyáltalán tartozik. Nem gondolta, hogy semmi nem tartozik rájuk, de azt sem, hogy bármi is tartozna oda az ő életéből. Nem is emlékszem rá, hogy elszólta volna magát valaha is - akkor is a vers megértéséhez szükségtelen pletykát említett, amikor 1975-ben az Új versek-Fiatal költők című műsor stúdiófelvételén egy olyan verséről kérdezték, melyben beteg kislánya életéért könyörög —, legfeljebb fölnevetett, mint valami kobold, manó, férfilidérc. Többnyire figyelt, nem mosolygott. Egyszer - 1975-ben, amikor még volt idő, filmidő — egy hosszú, vágóképnyi pillanatra mosolyog. Mosolyog. Most fél. Húsz év múlva. Elkészültek. Beálltak. A nagyszobába kell mennünk. A felvétel elkészült. Megvágtam. A mustert nem őriztem. Megette a gyár, a Szegedi Körzeti Televízió. Ez a dolga. Nincs ideje álldigálni az utolsó tekercs felett. Nem is tekercs. Video. Kazetta. Beta. De! Az adástekercs az tekercs maradt. A nyelv lelkiismerete. Gumiljov, Biok, Szolovjov, Annyenszkij, Belij, Van Gogh, Ady, Toldi. „szerepjátékos vagyok, ezek különböző maszkok, és az embernek mindent végig kell próbálnia...” 1995. október 23-án mutatta be a Szegedi Stúdió a „November Angyalához” című Baka Istvánra emlékező filmet, melyet az 1994-ben szintén a televíziónak készített Banner Géza által szerkesztett portréfilmből és az általam készített utolsó felvételből állítottunk össze. A Banner-film egy sirály képével indul, amely alá női hangon egy Baka-vers úszik, szépen, finoman, líraian. Február lehet - esik, látjuk később, hogy esik, vizes a rakpart betonja, kalimpál egy ablaktörlő, porzik a víz, a Tisza, aminek költője sohasem lett. Tudom, a költészetben nincs soha. Csak mindig. 40
