Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Balog József: „Én mindig képekben láttam a világot” (Baka István-kazetták)

„minél határozottabb az álarc, annál személyesebb, az én személyem nem jelent semmit az embereknek, középszerű minden tettem és gondolatom, egy valami talán nem az; hogy én meg tudok bizonyos dolgokat fogalmazni... mitológiai és történelmi személyekhez kötök, akiknek van már jelentéstartományuk, minden szó, amit a szájukba adok... akkor ezek a tartományok megnőnek.”

Mondhatta volna mindig.

„én mindig képekben láttam a világot...”

Fénymásoló. Irányjelző. Tea. Kalapács. Vasfűrész. Tűz. Eső. Felhő. Víz. Tisza. Füst. Cigaretta. Pipa. Papírok. Kéziratok. Könyvek. Hanglemezek. Erika. írógép. Fák. Erdő. Domboldalak. Pihék. Szőlő. Szekszárd. Épületek. Utcák. Nap. Süt. Égbolt. Beton. Aszfalt. Fák megint. Mindig. A képek, amik nem találták meg őt. Nem „látták”. Illetve látták az arcát az operatőrök. Rámentek. Verset mond. Közeli. Kérdezik. Ülő félalak. Nadrágzsebig. Egyszer a farmernadrág egészen. Kék dzseki. Ez a „Szekszárd-film”, 1989-ből. Jellemző ez is, Szegeden készült a Kincskereső Victor Hugó utcai szerkesztőségben. Ahol nem szerette a zajt meg a bűzt. Ahol ivott. Kétszer is iszik; képben. Egy-egy pillanatra megfürödnek a mondatai az alkoholban. Izzad a homloka, a szemmélyedés a szemüveg alatt verejtékes. Rossz kérdéseket kap. Lokálisak, aktuálisak. Jól válaszol.

KIK A PÉLDAKÉPEID, ÉS, HA ŐK, AKKOR, MIÉRT ÉPPEN ŐK?

„én különben sem voltam az, aki a nagyokat kereste.”

Mahler. Mert kifejezte az egész kort, amiben élt. Mert, ha Beethoven-t vezényelt, akkor az volt, ha Wagnert, akkor az, ha Brahms-ot, akkor az, de, ha hazament, és folytatta legújabb szimfóniáját, akkor Mahler volt. Én is így szeretném. A versekkel. A műfordításokkal. így válaszol.

Öt évvel később Lisztet említi Banner Gézának.

„... a száraz, kopogós, a modern, a szigorú, az aszkétikus...”

Liszt Ferenc. Ez.

1975-ben a verseit énekelte Vitai Ildikó. Az egyik után az az egyetlen mosoly. Vékony arca, szakálla, szemüvege mosolyog. Fekete-fehér. Fekete. Fehér.

Valamit el akart kérni a televízióból. Budapest. írt nekik. Telefonált. Megbeszélte. Elfelejtette. Egyszer csöngetett a postás. Csomagot hozott, kazettaformájút, barna papírban. Kibontottuk. írás semmi, levél semmi. Nem ezt kérte. Nem azt kapta. Mást kapott. Időutazást. 1995 tavaszán. Azt az 1975-os Új versek-Fiatal költők című stúdióműsort, melynek idején a költészet még fenséges, titokzatos, komor, szigorú, különleges, kiválasztottak által és kiválasztottaknak szólóan lélekkel teli, fontos,

41