Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Bodri Ferenc: Képeskönyvek a mitológiákról
„... nem szabad a perzsa gondolatvilágot a kereszténység szemüvegén át vizsgálnunk..." -figyelmeztet John R. Hinnells a talán legősibb mítoszvilág történeti taglalása előtt. A Mózest, Buddhát és Konfuciuszt előző perzsa mitológia szerteágazó po- liteizmusát vagy másfél évezreddel Krisztus előtt Zoroaszter (Zarathusztra) reformálta meg egy dualista jellegű monoteizmust teremtve. A világ valaha lapos és tökéletesen békés volt, rossz nélkül, majd megjelent a gonosz az ősi perzsa mondák szerint. Zoroaszter új fényben foglalta össze a perzsa genezist, az istenek és démonok viszályának históriáit, a három megváltó, az ősi kultikus istenségek és isteni hősök, a „fény hite” (Ahura Mazda) és „a szent szavak” rendszerét. Hinnells elmélyült tájékozottsággal elemzi a zoroasztrizmus (Dareiosz államvallása) irodalmi megjelenéseit (Aveszta, sziklafeiratok stb.), a gáthák és a jászta formáit, a perzsa folklór és költészet világát, az élő hagyomány idő nélküli hűségét, az öröklöttek változásait. Utóbb „a zoroasztrikus eretnekség”, a zurvánizmus tanításait, majd a római birodalomban is elterjedt Mithrász-kultusz szellemiségét, az indiai párszik mai vallását és a továbbiakat. Elmélázom e távoli kultúrát idéző reprodukciók és fényképek felett. Pl. azon, hogy egy itt látható aranyozott ezüst kancsó figurációja miként ébresztheti a nagyszent- miklósi kincs formavilágát, tűnődött ezen már László Gyula is. Elgondolkodtat, hogy a perzsa eszkhatológia miként hatott a zsidóság vallására, majd így a keresztény mitológiára. - Meglep, mennyire élő és eltexjedt valláshagyomány ma is. Nemcsak a Mithraeumok európai sokasága és gazdag leletanyaga győz meg erről, de pl. az Európai Zoroasztriánus Szövetség léte és működése, a szertartásokról közölt megkapó felvételek. A kedves Zajti Ferenc szótára, Aveszta-frodítása és Aveszta-könyvtára óta az e táji figyelem szinte folyamatos a perzsa kultúra iránt. Friss képet Hamvas Béla, Harmattá János, még újabbat Vekerdi József Szepes Erika és mások műveiből, fordításaiból és lexikális összefoglalásaiból, résztanulmányaiból kaphatunk. Kár, hogy az album irodalomjegyzékéből elmaradt a nevük. A perzsa mitológiáról Hinnells műve nyelvünkön talán mégis az első önálló és monografikus, remek illusztrációkkal gazdagított, pontos és fontos teljesülés. Roman Ghirsham kitűnő művének (1985) kiegészítéseként. „... a történetek körül mindig ott lengett valami ősi varázslatos aura...” - említi már-már elfogódottan Proinsias Mac Cana a szinte kizárólagosan csak kulturális egységet alkotó, teremtésmítosz nélküli, később és restauráltan újjáteremtett kelta mitológiává1, amelynek töredékes emlékei majdhogy csak a nyugat-európai szigeteken maradtak fenn. Hiszen a romanizáció, a kereszténység, közben a vikingek „térhódításával” majdnem a nyelvük is elveszett utóbb. A 6-7. század táján a főként ír szerzetesek a még eléggé eleven néphagyományt illesztették be e biblikus formákba, megteremtve a sajátos ír és skót hagiográfiát. Ok természetesen más indítékból tettek így, mint Julius Caesar néhány évszázad előtt. Hogy valaha mettől és meddig húzódott a „kelta világ”, számunkra erről Szabó Miklós kitűnő könyve nyújt tudós összefoglalást (Kelták nyomában Magyarországon - 1971), bizonyítékokat a régészek leletei, utazásai „a földalatti Magyarország” vidékein. Távolabb a Pergamonban faragott „haldokló gallus” másolata, nyakán a torques, íves kürt lábainál. Ennek a kelták körében általános, sodrott aranyból font és nyilván mitikus értelmű ékszernek, vele a kürtnek használata bizonyságot nyújthat a „kelta galaták” jelenlétéről tőlünk még távolabb. A környezeti kapcsolatokról és emberi világról alkotott kelta mitológia ugyancsak szabados felfogású istenekről és hősökről ad hírt, bár „a rossz erkölcs jó mitológiai anyagot takar” - a tudós Mac Cana mentegetőzése szerint Elemzéseit és a portrékat olvasgatva, a reprodukciókat szemlélve ebben aligha kételkedünk. Meglep mégis, 94
