Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Borcsa János: Modern és posztmodern között (Észrevételek Méliusz József késői prózáját olvasva)
Borosa János Modern és posztmodern között Észrevételek, Méliusz József késői prózáját olvasva V I. issza-visszatérő gondja az értelmezőnek, akárhányszor tesz kísérletet Méliusz József rendkívüli napló- és esszéregényeinek, a késői pályaszakasz prózájának megközelítésére: hogyan lehet írni olyan irodalmi műről, amelyben megfér magára a műre vonatkozó reflexió, amely elmélkedéseket tartalmaz az írásról, mint az alkotói folyamat külsődleges oldaláról, illetve globális létmetaforáról, továbbá az íróra és irodalomra vonatkozó kérdéseket is felvet; az olyanról, amely lezáratlan, azaz írása, születése során mintegy az olvasó szeme láttára alakul, tehát végleges, zárt formát nem is kívánó work in progress. Egy lehetséges vizsgálódási-értelmezési szempont megkívánja a művek alapmotívumainak számbavételét. Nyomon követhető történeti aspektusuk, de főképp a műben való megjelenésük, formálódásuk és jelentésük kiszélesedése avagy elmélyülése, hullámszerű fel- és eltűnésük a végtelennek tetsző szövegtengerben. Formát alakítóak tehát, míg a mondatalkotás, a tartalmilag-szerkezetileg változatos mondatok létrehívása a lendületes elbeszélés folyamán a szövegképzést, a szöveg megszervezését határozza meg. A másik, vizsgálandó összetevőjét a Méliusz-prózának. II. Méliusz József műveinek egyik alapmotívuma az utazás. Az utazás, amely általában - s jelesen ebben az esetben is - külső és belső tereket, illetve az idő s ezzel összefüggésben az emlékezet különböző rétegeit fogja át. Mind az objektív-történeti, mind a szubjektív-belső időt, illetve az emlékezetet, amely egyéni jellegén túl egyszersmind közösségi is - legalábbis a nyelvben való rögzültsége okán. Formát meghatározó az utazásmotívum, ahogyan a szövegbe szövődik, illetve ahogyan szövődik általa is a szöveg; a szöveg, amely már-már nem is tárgy az alkotás folyamatában, hanem maga is alanynak tűnik. „Nem én írtam ezeket a szövegeket. Mondom, ők írtak engem...” — szögezi le maga a szerző a Tranzit kávéház egyik fejezetében.1 Érintkezik vele, sőt bizonyos szempontból azonos az utazással az álommotívum. Tranzit jellegű az effajta utazás is: átmenet vagy átutazás. A végső cél - az önisme1 Méliusz József: Tranzit kávéház. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982. 406. 69