Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Sándor Iván: Az új világkorszak és az értelmezés válaszútjai

bukjon. Kérdés azonban, hogy a periferizálódásban addigra már nem jut-e olyan mélyre az ország, hogy lezárulnak az alternatívák.

Az organikussághiány belejátszik a polgárság kialakulásába, az értelmiség osztódásába. A polgárságnak az önmagáról alkotott tudatában már a századelőn is igen erős volt az ideologikus elem. Ebből a népzőpontból osztódott a polgárság dzsentroid-feudális-klerikális, illetőleg államfíiggő-hivatalnok-szellem- i bürokrata csoportokra. A szélsőjobboldali nézőpont ehhez csatolta a „nemzetidegen” sváb, zsidó minősítést. A negyvenes évek közepétől a polgárságot mint társadalmi réteget, sőt mint fogalmat is elítélő évtizedek után 1990-től is megmaradtak az ideologikus megközelítések, amelyek továbbra is nehezítik a polgárság organikus kialakulását. Beszűkült közvetlen politikai-ideológiai csoportérdekek jelentkeznek, a szembenálló politikai erők egymást túllicitálva osztották-osztják a vagyont, az érdekeiknek megfelelő rétegeket „polgárizálva”. Egyszerre folyik a magyar polgárság spontán kialakulása és politikai-hatalmi- kereskedelmi-tőkebirtoklási érdekek szerinti antiorganikus „kitalálása”.

Osztódik az értelmiség is. A humán értelmiség mint a kulturális identitás fenntartója egyre jobban szerepet veszt, mivel „termékei” nem piacosíthatók, függetlenségre való törekvésében kialakuló nézőpontjai pedig nincsenek ínyére a különböző, a hatalmi centrumokban lévő erőknek. Bibónak azok a hívószavai, amelyekkel a régiónak a történelem nyomán deformálódott politikai kultúráját, etnikai küzdelmeit megvilágította, ugyancsak nem veszítettek érvényességükből. Ő ezen a vonalon is a világos, türelmes, megegyezéseken alapuló, tárgyalásos, a kölcsönös engedményeken alapuló közeledés technikáit ajánlotta. Az An- tall-kormányzat ósdi retorikája után az 1994-ben kormányra került erők ezt érvényesíteni próbálják, ám egyelőre semmi biztosíték nincs arra, hogy a szomszédos országok kormányai a megegyezéses technikát elfogadva biztosítják a határokon túli magyarság jogait. Az ebből adódó zavarhelyzet felerősíti a régió instabilitását. Az európai védelmi rendszerekhez, katonai szövetséghez való csatlakozás az érdekeinket védi. Ugyanakkor illúziónak bizonyult annak a fel- tételezése, hogy Oroszország a volt szocialista országok NATO-tagságát belenyugvással figyeli. Ez azzal jár, hogy Magyarország és más közép-európai országok, miközben a NATO-tagság nélkül teljesen kiszolgáltatottak, ugyanakkor megjelenik annak a veszélye, hogy egy esetleges NATO-tagsággal is az ütközőzónára jellemző helyzetbe kerüljenek.

5.

Még nem látható, hogy az emberi létben, a világ új és különböző univerzumrétegeiben - amelyeket egyszerre kapcsolnak egymáshoz a globalitások „átnyúlá- sai” és a komplexicitás „szigetvilágainak” sorozatai - felhalmozódó új feszültségek milyen robbanást idéznek elő. Még nem látható, hogy a kiterjedő háborúk, a lokalizált háborúk, netán a háború nélküli küzdelmek láncolata lesz-e a felelet a felhalmozódó új dichotómiákra. Minden bizonnyal egyszerre és együtt hatnak majd a kapcsolatokra és a kompromisszumokra a globalitások kihasználására irányuló törekvések, illetőleg a hullámverésben kiszorultak, legyőzőitek, peremre kerültek legelkeseredettebb megmaradási igyekezetével járó acsarko- dás, gyűlölködés, vér, halál, tömegpusztítás. Az irracionalitások és hatásuk ter9