Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
Kijön Mefisztó kakastollas kalpagban, bíbor palástban. Felvesz egy csontvázat, megcsókolja. MEFISZTÓ: A halál legyen a mi hitünk: bízzunk megváltó nyugalmában. Itt, ahol álltok, nyíljék usztasa sír. Sehová nem fogtok menni, vitézeim, Nyugatnak minden boszorkánya álljon most szolgálatotokra, hogy minél hamarább elnyeljétek darabka örökkévalóságotokat. Ó Faust, híven szolgáltalak Istennel kötött fogadásom szerint: most, mikor a föld megnyílik alattad, légy enyém, és emlékezz: ezen a világon én szolgáltalak téged, a másikon te szolgálsz engem az ítélet napjáig! Ergo: Légy enyém! Most! Énekeljetek, kicsiny gyermekeim, mondjuk arról, hogy múlik el a világ dicsősége! KATONA, kifulladva berohan: Zágrábot támadják! LÉGIONÁRIUS, gukkerral nézelődve: Folytassák! Weiter! Weiter! MEFISZTÓ, meghajolva: A meg nem születettek halott szemei figyelik most sötét győzelmeiteket! Faust, nincs menekvés. FAUST: Áruló kutya, moszkovita rabszolga! Az első sorból többen nagy tőröket emelve fel- ugranak. O egek! Ó Istenem, ki azt mondtad, velünk vagy! Fivéreim és nővéreim! Hát a vörös kutyák, a moszkovita ügynökök e falak között fognak sértegetni bennünket, a szentélyben, ahol atyáink szent tüze ég? MARGIT: Mondtam neked, Henrik, soha nem tetszett a nézése, a beszéde pedig mindig kétértelmű volt. Hadd vájjam ki a szemét a körmömmel, hadd korbácsoljam halálra, ide nekem a sátánfajzatot! HANG: Jönnek védelmezőink. Siegfried gyászindulója. Sebesült usztasák és németek menete vonul be, hozzák halottaikat is. MEFISZTÓ: Nézzétek, az istenek! Európa nemzetei, boruljatok arccal a porba! Az istenek a szivárványon alászállnak a Wal- hallába. A nők letépik a blúzukat, és lehajítják a nézőtérre. A dühödt német Walkürök pedig nemzeti tündérekké lesznek. Csak előre hát: barátaim, a Pokol kapuja tárva-nyitva! Feketeisten atyám, fogadd most hősi kebeledre a német Wotant, és hagyd őt örökre a mi kebelünkön! FAUST: Tudja, mi ez? (A csetnik röpcédulát mutatja neki.) íme, mi lesz Horvátországgal, ha bejönnek a szerbek! (Fölmutatja a röpcédulát.) Nagyon vitézkednek! MEFISZTÓ: Hát igen, minden mértéken felül. Az egész világnak fizetnie kell Rigómezőért, különösen nekünk, törököknek. FAUST: És hallod-e a véres dobokat a Dri- nán túlról: Szerbek, gyülekező! és a mienket: Horvátok, hozzánk! Te mi vagy? MEFISZTÓ: Faust, halandó, a tenger csepp- jétől kérdezed, melyik folyóból való. FAUST: Isten segítsen most neked, Sátán. MEFISZTÓ: Jól van, ha Istenen múlik, akkor jól van. Istenem, atyám, ki jobban szerettél engem angyalaidnál, mert azt kiáltottam, NEM, amikor mindenki IGEN-t kiáltott: Ments meg engem atyám a szerb vitézségtől és a horvát kultúrától! HELYETTES NEMZETVEZETŐ, a páholyból rikolt: Most már elég! FAUST: Budák úr, ezt a házat háromszor átfésültük a padlástól a pincéig a nagy faji takarítás keretében, de ez a színész mindannyiunkat félrevezetett, és sok időbe tellett, amíg egyértelmű bizonyítékokat találtunk. Hurkot vet a nyakába. Szeretnénk, Sátán, ha megismernéd mindazt a titkos örömöt, amit tested rejteget, amiképpen ez a perszóna, ki társad volt a bűnben, a mai napig ismerkedik velük. (Belerúg a zsákba.) Állj fel, hogy átvedd jogos büntetésedet a nép kezéből! Margit megpróbál felállni, de nem tud. Két usztasa odaugrik és felrántja. Hatalmas papírhold kel fel, az egész színpadot kísértetiesen, kontúrosan bevilágítja. FAUST: Fények! Fények! Felugatnak a kutyák. Távolban lövöldözés. FAUST: Mit akarsz mondani? MEFISZTÓ: Siessetek, mert nem lesz időtök befejezni! Jó munka volt, világosító! Adj még ide egy kis tiszta holdfényt, világítsd be minden zugát e sötét épületnek. így! A reflektorok végigseprik a páholyokat és az első sort. A légionáriusok mozdulatlanná merevednek. Néhányan kitűzik a hitlerista vaskeresztet. Csönd. FAUST: Ki vagy te, Jankó Rakusa? MEFISZTÓ: Része annak az örök erőnek, amelyik mindig NEM-et mond. 39
