Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
FAUST: Csak egy alördög, gondoltuk, és kiderül, hogy nagyvad! MEFISZTO, nagyon nyugodtan: Az az erő azt mondja: Nem. Azt mondja: Nem. Azt mondja: Nem. Ezt a NEM-et még senki sem tudta megölni. (Fölemeli a bal öklét.) Jól menne ehhez a félholdhoz a kalapács, álhtom! HANG: Rúgjátok ki a széket! A helyettes nemzetvezető jelt ad, Mefisztót felakasztják. FŐRENDEZŐ, felugrik a nézőtérről: Bejelentem leghatározottabb tiltakozásomat! Ez mégiscsak egy kulturális intézmény. Ezeréves fennállásunk alatt nem gyilkoltunk a színházakban! Imi fogok a minisztériumnak. HELYETTES NEMZETVEZETŐ: Ad akta! USZTASA: Hogy tudott nevettetni ez a kutya! KRITIKUS: Vérbeli komikus tehetség volt, amilyen ritkán születik, lévén hogy hozzánk, horvátokhoz jobban illenek a tragikus szerepek. A népszínház legújabb történetében Jankó Rakusa helye betölthetet- len marad. Igazi veszteség ez, amelyet mindenki csak sajnálhat, aki... HANG: Most nincs Mefisztónk. MÁSIK HANG: Színművész volt. HANG: Kommunista volt. MÁSIK HANG: Szeszélyből. HANGOK: Ámen. Margit a zsákból nézi őket. Nyög. Sötétség. 8. Puszta vidék Szlavóniában, a késlekedő tavaszban. Faust és a komisszár lóháton. FAUST: Mit csinálnak azok az emberek Kis csoportokba verődnek itt is ott is KOMISSZÁR: Szedik le az akasztófákról az övéiket. FAUST: Hiába van tél, a fák olyan iszonyú Termést hoztak, hogy borzalom nézni is. KOMISSZÁR: Fekete hadak hulltak a hóra. FAUST: Az ördög seregének új légiói. Fekete hó hull! Kerüljünk arra! Vágtatnak az éjszakában. KOMISSZÁR: Mi ez a fény? A hajnal? FAUST: Falvak égnek. KOMISSZÁR: És az egész föld. FAUST: Az egész föld parlag marad. A vereség eszelős dühe. Még éjszaka van. A legsötétebb panón tengerfenéken, hova nem hatol le a napfény. KOMISSZÁR: Nézd! Ott fénylene a város, ha nem volna háború. FAUST: Zágráb fölött a bosszú szelleme lebeg. Tovább! Tovább! Siessünk. Vágtatnak az éjszakában. 9. Dujsin kifehérített arccal egy asztalnál ül és a tükörbe mered. ELSŐ ŐR: Dujsin úr, búcsúzni jöttünk. MÁSODIK ŐR: Végeztünk magával, Dujsin úr. Dujsin rájuk bámul az asztal mögül. ELSŐ: Megkérdeztük a körzetvezető urat, jön-e maga is, azt mondta: Nem. MÁSODIK: Pedig Horvátországnak vége, Dujsin úr. ELSŐ: Szovjet köztársaság lesz belőle, azt mondja a körzetvezető úr. MÁSODIK: A bolsevikok tűzre hajigálják a gyerekeket, Dujsin úr. ELSŐ: A színházat becsukják, az biztos. Gázsi nélkül tetszik maradni, Dujsin úr. MÁSODIK: Horvátország elveszett, Dujsin úr, Hitler elbukott. Valóságos csoda, hogy mi még élünk. (Elhúzza a kezét Dujsin szeme előtt. Dujsin nem mozdul.) ELSŐ: Hát ez alszik. MÁSODIK: Nyitva a szeme. ELSŐ: Úgy alszik, mint a nyúl. ELSŐ: Talán tetszene helyet kapni valamelyik kamionon. MÁSODIK: A szerbek egykettőre Zágrábban vannak, Dujsin úr. ELSŐ: Meg a ruszkik. Az egész állam evakuál. A Fővezér az egész államot átviszi az amcsikhoz. MÁSODIK: A teheneket, a juhokat, a teherautókat, mindent. ELSŐ: Inkább az amcsikhoz, mint Sztálinhoz. MÁSODIK: Az körzetvezető úr azt mondja, Horvátország egy nagy láger lesz. ELSŐ: Hát akkor sok szerencsét, te múmia! MÁSODIK: Isten óvja, Dujsin úr. Kintről a Parsifal, fortissimo. 40
