Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
Mintha vágtató lovakat oltorozna. USZTASA TISZT, egy csontvázat ölelgetve: Már teljesen kihűltek a mi hölgyecskéink. ZANKO: Játsszanak. . . játsszanak, játsszanak! Gyerünk! Tust! Kérem! Lassú keringő kezdődik. Sötétség. MÁSODIKRÉSZ 1. Ismétlés Faust gótikus szobája az alkimista eszközökkel, csontvázzal, homlokcsontján U betűt viselő koponyával stb. Faust karosszéke üres. Nagyon hosszú szünet. Lemegy a függöny. 2. HANGOK, az első sorból: Miért nem kezdik? A Nemzetvezető még nem érkezett meg. Hol a Nemzetvezető? Ne kezdjék el a Nemzetvezető nélkül! Zanko intendáns kijön a proszcéniumra. ZANKO: Testvéreim és barátaim! Tartozom egy magyarázattal. A főhadiszállásról most jelentették, hogy a Nemzetvezető kicsit később fog csatlakozni hozzánk, azazhogy mi fogunk kicsit később csatlakozni őhozzá ezek között az ódon falak között, hogy elkezdődjék a nagyszerű Faust, amihez foghatót még nem láttak. Sürgős állami okok fosztanak meg minket egyelőre az ő drága jelenlététől. Nevezetesen ma reggel megérkezett a gőzkocsi Karlovácról, és ez olyan látvány volt, amelytől minden becsületes horvátnak összeszorul a szíve, ugyanis halott forradalmárainkat hozta, akiket banditák öltek meg a Kordunon. Amint az állami temetés a végéhez ér, és Államunk, élén a Nemzetvezetővel, átadja őket az örökkévalóságnak, vezérünk elfoglalja helyét hű légionáriusai között, akik Keletről érkeztek hozzánk, a bolsevikokkal vívott ádáz harcok után, és akik előőrsüket már el is küldték ide a színházba. Megvilágítják a kormánypáholyt. Sebesült légionáriusok, véres kötések, mankók, az egyik kéz nélkül stb. Egyenruhájuk ujján horvát címer, U betű. Címeres sisakjukat a kezükben tartják. * A levágott kezű légionárius a csonkjával integet. A többiek fölemelik a mankójukat. Az usztasák a földszinten náci üdvözléssel köszöntik őket. Sötétség. 3. Fölmegy a függöny: gótikus szoba. Taps. Zanko egy nagy könyv fölé hajol a doctor mi- rabilis köpönyegében. ZANKO-FAUST: Éjszaka van, amikor mindent feketeség borít, és a természet alszik. Suttogás több hangon: Ki ez? Ez nem Afric. A fenét Afric. Lepisszegik őket. U-FAUST: Csak az én agyamban égnek oly lángoló képek, hogy az álom, elriadván tőlük, kerüli szememet. (Kis homokórát vesz elő, és leteszi az alkimista eszközök közé. Nézi a pergő homokot.) A pohár feléig didergés, alatta, mint finom üledék, a gyönyör, amit csodásán kever vérrel a szó, a felindult lélek korma és tüze meg a szubti- litás egymást gáncsolja el, és a szavak furcsa csomóra kötve elvágják a gondolat útját. Nehéz beszélni. Pedig csönd van És a Szó mintha megnyitná a sírokat, és elevenen, testi alakban kikelnek a régi királyok, és úgy tűnik, Horvátországban senki sem halt meg soha. És nem hal meg semmi, a legőrültebb gondolat sem. Minden él nálunk és csodásán boldogul, maga az öröklét terem bőségesen - és az ősi Szó Szentéllyé szilárdul, mely körül kalásszal táncolnak boldog leányok - Száva habja, Dráva habja e képet el nem ragadja! Vad taps az első sorból. E csöndes, ünnepélyes órán, mikor oly kellemes a Léttel társalkodni, belekukkantok ebbe a könyvbe, hátha elhatol hozzám az eredeti édessége; álmait átteszem becsületes horvát nyelvre, mert Vük disznópásztori fordításában a Szentírás sem gyönyörködtet. (Kinyitja a Könyvet.) En arché en ho logosz. Kezdetben volt a Szó. A Szó? Ez áll itt a vizek fölött lebegő Szellem helyett? A szerb Vük Karadzic fordította szerbhorvát nyelvre a Szentírást. (A ford.) 34
