Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
Szellem és Szó? Minden szentek, segítsetek! Milyen szó lehet az, amiből minden megszülethet? Nem azt úja-e inkább: Kezdetben volt a Gondolat? De ez valami megfoghatóhoz alacsonyítja le a kezdetet. 0 Kimondhatatlan! Hogy szenvedek! Hát e csendes óra erre való? Mit mond testvérem, ki nem adatott meg nekem: hogy Isten matematikus? A homokórára néz. Legyint. Megfordítja az órát. Mi a véleményük? Megvilágítják a légionáriusok páholyát. Azok némám ülnek. Ismerik a Gondolatot? Mi volt kezdetben? Mielőtt a Láthatatlan Isten munkához látott? Mi áll itt: En arché en ho logosz. Talán a Mű volt kezdetben? A Tett? Szerintem ez lealacsonyítaná Istent, holmi ácsnak vagy asztalosnak mutatná. A kérdés nehéz és nagyon régi, testvéreim, sok kitűnő szellem rajtavesztett! Am mi nem fogunk a pusztába menni, testvéreim, a sáskák és skorpiók közé, remetebarlangra sincs szükségünk. Mi tudjuk a választ. Becsukja a Könyvet. HANGOK, a közönségből: Akkor halljuk! MÁS HANGOK, a zsivajban: Nemzet, ország, haza, mi van ezek előtt? És mi lehetett volna korábban? FAUST: Hallak benneteket, lelkek, ez ősi ház tornácán. Nemzet, ország, hazai fold, mi lehetett előbb ezeknél? Nemzetünk nagyon régi, és régi az állam, egy éve mégis nemlétezőnek látszott. Újjászületve és a Vezérrel egyesülve Horvátország most ismét a szerencsésebb nemzetek között ragyog. Az ő kezdeteinél az Akarás volt. En arché en ho logosz: Mindennek kezdete az Akarás. A nemzet akarása. Az állam akarása. A véres pokol akarása, ha a paradicsomból ezek hiányzanak! LÉGIONÁRIUS, a páholyból: A Reich akarása! FAUST: A halál akarása! Az usztasák az első sorból eszeveszetten a színpadra tódulnak, felmásznak, tömek-zúz- nak. Agyúk, gépfegyversorozatok, távoli harci kiáltások. A színházba beront a bekötözött Hírnök. HÍRNÖK: Eszék elesett! FAUST: Megvédjük a nyugati pallérozást ebben a pokolban is, mint a törökök ellen. En arché en ho logosz: Kezdetben vala a Pallérozás akarása. Bizony mondom néktek, testvéreim akik a Föld Szelleme vagytok: Kezdetben vala az Akarás Akarása! Bejön Mefisztó rikító trikójában, gőzfelhőben. A közönség visszatér a helyére. FAUST: Ki vagy te? MEFISZTÓ: Ha maga a pokol lennék, s nem csupán a része, akkor sem árthatnék neked. FAUST: Az üres helyeket most azok foglalják el, akik tudják, hol van számukra hely. Mit mondasz erre? MEFISZTÓ: Látom már, hogy alkut kötöttél az ördöggel. Új szerződés nem kell neked. Hát én, mit tegyek? Nem nagy öröm sátánként kosarat kapni! Faust horogkeresztet rajzol a falra. FAUST: E szent jel tartson távol téged, és fürge eszedet! MEFISZTÓ: Töröld le a jelet, nem lesz hasznodra, tudd meg. FAUST: Van jobb? Netán a sarló-kalapács? MEFISZTÓ: Figyelj rám, halandó. En nem fogok a te lelkedért harcolni, mert az már engem illet: Mint a sötétség gyermekeit, erősen hozzám köt eskütök. Kicsikéim: amikor akaratról beszéltek, és torkon ragad a tehetetlenség, amikor bátorságról beszéltek, és rezeg a gatyátok, amikor nemzetről beszéltek, és azt hiszitek, hogy innen a Napig terjed az, amiről beszéltek, akkor csak nyomorúságos férgek vagytok az én abszolút kelepcémben, igen, én vagyok a Sátán, és minden "igen"-t "nem"-re változtatok, és ezer "nem"-ből áll össze az én "igen"-em. Kénkő, pokol és hasonlók, hagyjátok ezt, ide a lelteteket, testvéreim Luciferben, nem kívánt ivadékaim! FAUST: Bolond, az biztos, színésznek jó, és kitűnő komikus, de nem tudja elkötelezni magát. HANG: Bolond, az a gyanúm! MÁSIK HANG: Lőjük le mint egy kutyát! HANGOK: Ne a színházban! Itt dugókkal szokás lövöldözni. De szórja ránk a büdös mérgét! Ez bolsevik propaganda! Levegőt, levegőt! Büdös van! Testvérek, hát a horvát színházban nem akad jobb Mefisztó? Hát egy közismert kommunista fogja nekünk a nagy Goethét alakítani? Hát szerbek fognak játszani a horvát színpadon? Intézzük el! 35
