Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
FAUST: Készen állok! MEFISZTÓ: A Hackenkreutz hegységbe indulunk, mit hajdan Harz hegységnek hívtak. Veszett nővéreimhez. Boszorkányéj borul ránk! 16. 5. Walpurgis-éj. Wagner, A szufitákról felakasztott emberi csontvázak hullnak alá. Faust és Mefisztó közöttük botladozik. MEFISZTÓ: Engedjetek! Nem látjátok gazdátokat? FAUST: Tovább! Tovább! Eltűnnek. Vad lódobogás. Tovább! Tovább! Csak a hangjukat halljuk. MEFISZTÓ: Előre! Már kakasszót hallani! Patkódobogás. Függöny le. Frenetikus taps az első sorból. 17. Bemutató utáni fogadás. Miközben tart még a taps, mozgalmas jelenet alakul ki: ünnepi szoaré, frakkok, egyenruhák: az egész első sor felmegy a színpadra. Világiasan társalognak, egymás egészségére isznak nagy poharakból. HANGOK: Gratulálok gratulálok, nagyszerű előadás, felejthetetlen este, ezek a színészek milyen eredetiek, az egész mű tele van olyan nagy költészettel. Na és a díszlet, valóságos remekmű! Európa! Nekünk, ma, az úr 1942. évében, elsőrangú európai színházunk van itt Zágrábban. Príma! Primissima! Vegyük csak Afric ot! Gyerekek! Feledhetetlen csúcs, aranybetűkkel fogják beírni a horvát Thália legújabb történelmébe. Das ist wirklich wunderbar, das ist rein Wunder, so zu sagen.. . Bravo, bravo, még sokra fogja vinni, olyan melegség támadt a szívem körül ettől az Africtól, csillagos ösvényen emelkedik a halhatatlanságba. . . lefogadom, kicsi neki máris a mi városunk. .. Africnak külön osztályt kellene nyitnia a színiiskolában, hát nem? Hogy él ez az Afric? Végül is kijönnek ezek a színészek az állami fizetésből? Jól megfizetjük őket, kegyelmes uram. Az e- lőző rezsimek nem fizették meg így őket. Also, Afric! Charmant! Lenyűgöző! Itt vannak, jönnek a színészek! De hol az első hegedűs? Taps. Charmant Rakuscha! Rakuscha! Wo sind Sie ja? A japán úr szeretne kezet szorítani önnel. Kicsit le kell majd hajolnia. Remélem, nem nyelt karót? Margaréta, Margaréta, micsoda virágszál! Ne hagyják megöregedni! így emlékezzünk rá! Taps. Tetszett a helyettes nemzetvezetőnek. Azt mondta, bátor és férfias. Az elején még egy kicsit irigyelte is ezt a Goethét. Annyira el vagyok ragadtatva, kedvesem, hogy végre megmutattuk a fricceknek, milyen szépen játszanak nálunk! A helyettes nemzetvezető mindjárt kijelentette: a Faustot az egész Függetlennek látnia kell. . . Gratulálok. . . sokat fognak utazni. . . A színház biztosan megy Dubrovnikba. . . Nagyon helyes.. . Emlékezetes pillanatok - van valaki, akinek más a véleménye? Kérem, hölgyeim, tiszt urak, van-e itt valaki, aki nem úgy gondolja, hogy a horvát pallérozás ragyogó pillanatainak voltunk tanúi? Na de körzetvezető úr, ebben mind egyetértünk! Örülök. Halljuk a külföldieket, a mi kedves tengelybarátainkat! Audiemus! Budák helyettes nemzetvezető feláll a megvilágított kormánypáholyban. A meghívottak a színpad bal oldalára húzódnak. HANG: Kérem, uraim! Önök ma este, az új európai pallérozás eme bástyáján a nemzetközi közvélemény hangját képviselik! Az igazságot, csakis az igazságot akarjuk hallani! Hermann Pröbst doktor úr, aki egyenesen Nümbergből fáradt el hozzánk, ma este elmondja önöknek, hogyan bánnak Horvátországban a kommunistákkal. PRÖBST: Hat órát töltöttünk 1942 március 25-én a jasenovaci munkatáborban a Vöröskereszt nemzetközi delegációjával, hogy a helyszínen győződjünk meg róla, ezekben az emberiség számára oly nehéz időkben betartják-e a felebaráti szeretet szent keresztény parancsát és a nemzetkö31
