Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
zi konvenciókat, különös tekintettel az emberi jogok megsértésére. Nos, a jasenovaci tábor munkásait huszonhét különböző' osztályba sorolják, ami önmagában is a faji és a szélesebben vett emberi megközelítés körültekintő mivoltát tanúsítja. A tábor valamennyi lakója közül a legjobb benyomást - képzeljék, hölgyeim! - úgy kinézetre mint fajilag, a kommunisták teszik. Gyakran jó arcuk meggyőződést sugall. Lelkes munkások, szorgosak és értelmesek. Meglátszik, hogy jövő áll e- lőttük: a jobb élet lehetősége, hiszen a leghosszabb idő, amit le kell tölteniük, három esztendő. Sokat mesélhetnék arról, kedves barátaim, miképpen vendégeltek meg minket bőségesen a tábor lakói saját mészárszékük és éjjel-nappal füstölgő hatalmas húsfiistölőjük termékeivel. Milyen jól esett ott a májashurka és a legendás szlavón disznósajt, uraim! A háború előtt volt szerencsém az önök országában élni, mielőtt a kötelesség a Führer közelébe nem szólított. Komolyan mondom: sehol nem ettem jobb disznósajtot!! Taps. A japán hajlong és helyesel. HANGOK És mit mond az egyház, a mi katolikus anyaszentegyházunk? Zupetic tiszteletes hallgat. Kínos csend. PROBST: Doch, doch, van azért valami, amit az igazság kedvéért még el kell mondanom. (A helybeliekkel sutyorog.) Véreshurka, odafent, minálunk elfelejtettem már, hogy hívják, a véreshurka nem esett jól nekünk, és ebben a tekintetben egyet kell értenem monszinyor Zupetic tisztelendő úrral. HANG: Mi volt a baj a véreshurkával? PROBST: Doch, doch, azzal a következőképpen állt a dolog: nem ízlett. És én komolyan állítom, azért nem ízlett, mert a szó- banforgó véreshurkát nem szívvel készítették. Ott ugyanis emberek vannak. A jegyzőkönyvben is rögzítettük, kérem, és mindannyian, kérem, mindannyian (a tisz- telendöre néz) aláírtuk, hogy azok ott emberek, hogy az emberek emberek, a véreshurkák pedig véreshurkák, miközben, ismétlem, a disznósajt fenséges volt. Taps. ZJPETIC TISZTELENDŐ: Bocsássanak meg, uraim, (meghajol a pápai legátus előtt) Ma este indiszponált vagyok, enyhe emésztési zavar, semmi komolyabb, szeretnék visszavonulni. HANG: Hölgyválasz! Tánczene harsan. Néhány csontváz leesik a szufitákról. Kezdődik a tánc. REKLÁMÜGYNÖK, névjegyeket osztogat: Kastner és Oehler, az egyetlen nagyáruház a Független Horvát Állam területén, kérem, uraim. . . francia eau d’cologne, orosz medveprém, még egy kis brit csokoládénk is akad. HÖLGY: Matild drágám, át kéne ugranom Grácba a húsvéti ajándékokért, tudod, drágám, csupa apróság, olyan sikkes aranyszalaggal átkötve... MÁSODIK HÖLGY: Das scheint gut, de nem tudom, működik-e a vasút. HÖLGY: Működik. Most hoztak sváb gyerekeket Afrikából, tegnap láttam az egyiket, nyakig olajban, egy teli kád olajban fekszik, úgy megégett szegény. POLGÁR: Ez egy magas helyről származó kitűnő gondolat! MÁSODIK POLGÁR: Szóval tényleg össze akaiják gyűjteni az összes horvátot a Duv- nói Síkon? POLGÁR: Igen, tekintve, hogy a horvát vér- mérséklethez és államalkotó akarathoz a legjobban egy fajilag tiszta republikánus királyság illik. MÁSODIK POLGÁR: így igaz. Már az iráni őshazában így volt. POLGÁR: Most nem lenne nehéz. Az egész nép zekében felül a gőzkocsira, és irány a Duvnói Sík, az Öttemplom, ahol Zvonimir kilehelte nagyszerű lelkét. Mégiscsak megvan a saját legitim királyunk, azt a spoletói herceget viszont ebben az esetben természetesen lemondanánk. Csakhát, tekintettel a vasútvonalaink állapotára, amice.. . POLGÁR: Na és, manapság, a gőzkocsik és repülőgépek korában. . . Ha nincs elég vágón, majd rákapcsolnak egy utcai villanykocsit. Az egészet lefényképeznék, felvilágosítási célokra. MÁSODIK POLGÁR: Igen, de... POLGÁR: Ugyan már, Radic ezt biztosan gond nélkül levezényelné! MÁSODIK POLGÁR: Meg Maiak, az tudott ám népgyűlést rendezni! POLGÁR: Ma meg szépen kinyomtatnának egy kiáltáványt. MÁSODIK POLGÁR: Na de carissime, tekintettel a világ e részén uralkodó viszo32
