Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
FŐRENDEZŐ: Úgy kérem, mint apa a fiát. Legyen komoly. (Megragadja a kezét.) Nagyon komoly. Nézik egymást. FAUST: Uram, én hivatásos vagyok! Megfizettem érte. A Főrendező megcsókolja. Faust egyedül marad, zsebkendőt vesz elő, megtörli az arcát. Jön Zanko intendáns puccparádéban, kidekorálva, nagyon felindultan. Az egész színház már boldogan zsibong a rengeteg meghívottól. ZANKO: Kedves Afric kolléga! Már mindenkinek megmondtam, hogy maga a favori- tom. Hogy úgy hordjuk itt magát a tenyerünkön, mint a hímes tojást. Mondani akarok valamit. Mondjam? FAUST: Ha muszáj. ZANKO: Bozo Kavran vezérkari fonok a felségével, az usztasa biztonsági szolgálat főnöke, a Rendőrfőnök, uram, Eugen Kva- temik Kvatemikné őnagyságával, a hor- vát egyetemek Domagoj egyesületeinek vezetői, az Usztasa Ifjúsági Egyesület vez- tője, Horvátország hőse, Ivan Oranic, Ra- mir Marcone, a Szentszék legátusa, Lüt- hers tábornok, talán nem kell magyaráznom, ki ő, Siegfried von Kasche, aki meghívást szerezhet nekünk a Reichba, aztán a mi kedves mohamedánjaink, mondjam-e tovább, van-e tovább egyáltalán, Budák egy nagy bokrétát küldött, és azt mondják, azt bizony, hogy az előadás folyamán maga a Nemzetvezető is ki fog tüntetni minket jelenlétével... FAUST: Teljesen készen vagyok, intendáns úr. ZUIKO: Igazi férfi. Utána találkozunk, rendben? FAUST: Tudja, nagy lesz a tolongás. ZANKO: Maga körül mindig nagy a tolongás, azt tudom. De majd én megtalálom magát. Igazi ünnep ez. Most ez a színház a világ közepe. Adja a kezét! Az intendáns hosszasan szorongatja Afric kezét. Megöleli. FAUST: Igaz is: mit mesélt a barátja, a tisztelendő úr? ZANKO: Később, majd később elmondom. El. Faust a zsebkendőjével törölközik. FAUST: Bár ne volnék itt. Gyorsan leereszkedik a függöny. Az első sort usztasák töltik meg. Néhány német egyenruha, hölgyek estélyiben stb. Civilek is vannak. A színházi csengő harmadszor szólal meg, idegesen, sürgetően. 16. Johann von Goethe Faustjának előadása Színházi csengő. Felemelkedik a függöny. Az első sor sóhajjal nyugtázza a pompás díszletet. Teljes színházi megvilágítás: kéjesen túlcsorduló színek. Gótikus szoba, gót bolthajtások és keskeny ablakok. Középütt lépcső, mely egy galériafélére vezet. Kecskebőr glóbusz, jobbra egy csontváz. Faust inkunábulumok és retorták között ül. Előtte koponya, annak homlokán vasból készült U betű. Egy perc teljes csönd. 16.1. FAUST: Sivár a kor és furcsák a szavak Európában hull a hó Fehérük a szemét, a horvát hulladék a világ kanálisából. A vér fehér Elvesznek a nyomok. Különös tárgyakat hoztak ide. E jelenet hiú kísérlet a semmivel. A hó belepi beleimet. A kísérlet széttépheti a kísérletezőt. Senki sem fogja észrevenni. Vagy talán... Ha már szövetkeztünk az ördöggel Előadjuk ezt a darab fehér húst. A város fölött a bosszú szelleme röpköd. Véres hullákat visz a víz. Hang nélkül üvöltenek A fehérvérű éjszakába. Nyomorúságos, amit tudok Még jobban félek attól, amit csak sejtek. De lám, talpra állok — Jön Mefisztó füstfelhőben, rikító trikóban, nagy, kakastollas kalpagban. Tiétek vagyok, hozzátok tartozom. Az usztasa közönség tapsol az első sorban. MEFISZTÓ: Azt mondta az Úristen, a jóságos, fáradt öregúr, aki nagyon kedveü a váltig igazmondó Sátánt, azt mondta, hogy 29
