Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
ELSŐ: Frivol alak, politikailag teljesen kialakulatlan. Állandóan a saját kényelméért aggódik. MÁSODIK: Ez túlzás. NŐ: Nem, ez nem egészen igaz. HARMADIK: Szerintem jó hazafi. ELSŐ: Nem túlságosan horvát beállítottságú? MÁSODIK: Á, hideg, hideg! ELSŐ: Szovjetellenes? NŐ: Túlzás. Esetleg némi kispolgári manír. NEGYEDIK: Na igen, kifinomult alak. Csak finom dolgokkal foglalkozik. ELSŐ: Tudja, mi vár ott rá? NŐ: Erről nagyon homályos fogalmai vannak. MÁSODIK: Mondom, hogy a mienk. A pokolba is elmenne! ELSŐ: Nem tenném tűzbe a kezem. MÁSODIK: A mienk. NŐ: Tiszta, erre kommunista szavamat adom. HARMADIK, feltartja a kezét: Mellette! ELSŐ: Nem bocsátottam szavazásra. Ki van mellette? A négy férfi és a Nő feltartja a kezét. ELSŐ: Megkérdezzük a Központot. MÁSODIK: Kérdezzük. Aztán menjen az áprilisi csoporttal. ELSŐ: Oszoljatok szét egyenként. Sötétség. 15. Faust a gótikus szobában ül, jelmezben és kifestve az előadáshoz. Jön Mefisztó. MEFISZTÓ: Hogy érzi magát a hős a Faust- ütközet előtt? FAUST: Egy cseppet sem érdekel a Faust- juk. Az agyamra mennek a süldőlányok meg a nagyságos asszonyok. Ezek a horvát tündérek, akik germán Walkürökké vedle- nek át. Nem mehetnék most rögtön? MEFISZTÓ: Azonnal kiderülne, hogy eltűntél. FAUST: Gondolod? Játszani fognak itt nélkülem is. MEFISZTÓ: Az a gyanúm. FAUST: Ah, meglesz a Faust. Szünet. Mikor megyek? MEFISZTÓ: Közölni fogják. Első csöngetés. FAUST, beles a nézőtérre: Jézusom, már jön be a közönség. Bejön néhány egyenruhás usztasa, és helyet foglal az egyébként üres földszinti első sorban. FAUST: Akkor hát kezdjük! MEFISZTÓ: Tarts ki! FAUST: Halál Faustra! MEFISZTÓ: Szabadság a népnek! AZ ÜGYELŐ HANGJA: Művésznők és művész urak, hét óra öt perc, az előadás kezdetéig huszonöt perc van hátra, kérem, fejezzék be a sminkelést, köszönöm! Jön a Mindenes. MINDENES: Afric úr, ma este mind magát nézzük. A szívem együtt fog dobogni a magáéval az ódon falak között. FAUST: Köszönöm, kedves Spricni. MINDENES: Nem vagyok Spricni, Li- povscak vagyok! FÁUST: Kihagy a memóriám, Pantovcak úr. MINDENES: Kihagy a memóriája - ma este? A horvát színház becsületét fogja megvédeni ma este az európai pallérozás fényes mérceművében. Ma este ne hagyjon ki, ma este ne! FAUST: Ja, natürlich. Csak le ne essen a ráköldökölt vállkantárom. MINDENES: Olyan lesz, mintha fóstve tetszene lenni. FAUST: Csak az amerikaiak meg ne kínáljanak a bombáikkal. Viszlát, uram. . . Jön az Főrendező. FŐRENDEZŐ: Ó, jó hogy még itt van. Nézze, Afric úr, én tudom, hogy ez hülyeség, ezek a koszorúk, mint egy temetésen, de jelzést kaptunk a német parancsnokságról, itt lesz a pápai legátus is, aztán a nemzetközi Vöröskereszt Jasenovacról visszatérő küldöttsége, továbbá egy olasz meg egy japán, ilyen kicsi, (mutatja) folyton csak hajlong, találkoztam vele Bécsben a Mozart-jubile- umon, aztán természetesen Budák helyettes nemzetvezető, az usztasa biztonsági szolgálat barmai, gazdasági és kulturális köreink, a krémek krémje, értjük egymást, tudom, hogy maga nincs oda ezért az előadásért, de az Istenre kérem, tessék, akár le is térdelek, maradjon itt a fogadásra. FAUST: Mint focimeccs előtt. Éppen maszí- roznak. Nem bokszolni fogunk. Számíthat odaadásomra, amice. Maestro! FŐRENDEZŐ: Hagyja az odaadást, értjük egymást, csak maradjon itt a fogadásra. FAUST: Előadás után találkozunk. 28
