Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
vállaltam érte. De hát: fama volat! Mit állapított meg a bizottság? A tiszteletes int, hogy húzódjanak az egyik sarokba. Az orgona felzeng. ZANKO: Hogy hallgassak, ha az újságok is írnak róla? Sokat jelentene, ha megismerhetném, a véleményedet, testvér. ZUPETIC Meg fogod ismemi. De ne üvölts . úgy. ZANKO: Isten úgyis mindent hall. ZUPETIC: Remélem. ZANKO: Háború van. Gondolom, ölik ott az embereket. De mindenhol ölik. A tiszteletes bólint. Mondtam neki, annak a színésznek: nem kínzókamra, de nem is üdülőhely. Már inkább valamiféle purgatórium. A büntetés meghatározott időre szól. Vagy nem? A tiszteletes bólint. Láttál ott valami... gonosztettet? A szemináriumban nem voltál ilyen hallga- . tag. ZUPETIC: Ajándékot hoztam neked a táborból. Csontból faragott figurát vesz elő. ZANKO: Micsoda ötlet. Válj csak: ez egy usz- tasa bombával. ZUPETIC: Őr a Drinán - ez a címe. ZANKO: Szép ajándék. Egy táborlakó csinálja, ugye? (Zupetic bólint.) Hát akiket késsel meg kalapáccsal gyilkolnak, azok nem csinálnak ilyesmit. Csak akiknek még van reményük. Horvátok? (Zupetic bólint.) Olvastam, hogy a táborban azonnal meglátszik, ki milyen fajú, és hogy huszonhét osztályba sorolják őket. Egy tábori barakkot ki fognak állítani a zágrábi piactéren. A horvátok tiszták, az van ott kiírva, mert aki leszolgálja a három évet, ami a maximum, az visszatérhet a normális életbe. Miből van? Ez nem agyag., ZUPETIC: Csontból. Mint a tied. . . ZANKO: Mint az eszkimók. Rénszarvascsontból vagy marhacsontból. . . (Rémülten eldobja a szobrocskát, rájön, hogy emberi csontból készült.) ZUPETIC: Én meg ezzel szórakozom. Zanko a tiszteletest bámulja, aki egy kis homokórát vesz elő. Nézd csak, most megfordítjuk. (A keresztelőmedencére állítja az órát.) Mire lepereg a homok, ott megölnek egy embert. A Mindenható segítségével kiszámítottam, a tábor alapításától eltelt időt elosztottam az áldozatok számával. A világok legtökélete- sebbikében Isten matematikus. Nem is akármilyen. Maradj ki ebből. Egy katolikus országban! ZANKO: Te átkozott pap! Szétverem az agyad! Hát már itt sincs se rend, se fegyelem? Hát itt se tudják, kinek mi jár? "Maradj ki ebből!" Már nyakig benne vagyok, és ezerszer nehezebb lenne megfordulni, mint menni tovább előre! Mindig csak e- lőre! Az ilyenek miatt fog elveszni minden! Felfal minket a sötétség. Horvátország egyetlen bolsevik láger lesz. Hát olyan kutya vagy te is, amelyik a gazdájára vicsorog? (Zanko rátámad a tiszteletesre és feldönti. A templom kőpadlójába verdesi a fejét.) Hogy mered, hogy mered, a pápa el fogja ismerni az államunkat... Módszeresen, mintegy önkívületben fojtogatja. Az orgona halkan zsong. Zanko felkel és kirohan a templomból. A tiszteletes is feláll, hisztérikusan mossa a kezét a szenteltvíztartóban. Messze női hangok a Glóriát éneklik. 14. Pártgyülés mély illegalitásban, a Nagyszínház díszletműhelyében. Öt férfi és egy nő, háttal a nézőtérnek. Mind állnak. Az egyik munkásruhát viselő férfi revolvert tisztít. A többiek valahová a távolba néznek. Minden replika gyorsan és tagoltan hangzik el, köztük hosszú szünetek. ELSŐ FÉRFI: Mit gondolsz, Villám? Te ismered a legközelebbről. MÁSODIK FÉRFI: Rendben van. ELSŐ FÉRFI: És a többiek? HARMADIK: Egyetértek. ELSŐ: A Központban kételyek merültek fel. MÁSODIK: Mindenkinek joga van megváltozni. ELSŐ: Mit a véleményed, Béka? NŐ: Mik a kételyek? ELSŐ: Előbb a véleményedet. NŐ (Nevenka): Szerintem ez az Aíric becsületes ember és jó elvtárs. ELSŐ: A Központ nem bízik meg teljesen a művészekben. MÁSODIK: Bizonyítson. 27
