Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Slobodan Šnajder: Horvát Faust (dráma - Csordás Gábor fordítása)
MEFISZTÓ: Carissime, én spoletói hercegem, valakinek királynak is kell lennie. Legyen kegyes a történelemhez, felség! MINDENES: Minden meg lesz változtatva. . . ekcelenciás uram. MEFISZTÓ: Megható sztori: teljesen iskolázatlan, és máris király. Fényes királyom, e szüzecske alig váija, hogy a mi apostoli királynénk, trónörökösünk szülőanyja legyen! Jön Nevenka egy terítővei lefátyolozva. Megtapogatja a Király muszkliját. FAUST: Nézzenek oda, milyen kedves ez a Croatia, különösen ahol gömbölyű! Vagy harminckét princet kell babáznia, mivelhogy annyi vármegyénk van. Úgyhogy ne késlekedjetek! Dologra! MARGIT: Hát, ha nincs jobb! FAUST: Nagy deficit van királyokban. Levagdossák a fejüket, bombákat dobnak rájuk, de még meg is fojtogatják őket. Olyan időket élünk, hogy hiány van királyi alapanyagban. MARGIT: Vetkőztessék le, kérem! MINDENES: Áztat ne, könyörgöm, ne! MARGIT: Hogy gyártsak harminckét herceget szerszám nélkül? Nem vagyok én han- gyakirálynő! A NÉP HANGJA: Úgy van! Bizonyítson a király! Ezen a szent helyen! FAUST: Ez a törzsek akarata, felséges úr. BEDNJANEC: Csapjon az asztalra, kerál uram, ne engedje, hogy egy nőszemély cicerélje felségedet! Megteszem én áztat az én kerülőmért, csak álljon ide föl- ibém. . . Az asztalra emeli az Ügyelőt. FAUST: Akkor ez megoldódott. MEFISZTÓ: Elfogadod-é az itt jelenlévő Cro- atiát törvényes hitvesedül? Elfogadod-é az itt jelenlévő királyt. . . MARGIT: Elfogadom az én kies csibémet. Megcsókolja. Lipovscak ellenkezik. Margit a fazékra mutat a király fején: Hát még ha ezzel is tud bánni. . . HANGOK: Regina, Regina. . . HANG: Királynő anyám! Hadd csókolom meg az anyucikámat! Alig tudják visszatartani. BEDNJANEC: Mennyi boldogság egyetlen napon! EGY POLGÁR: Mennyi történelem egyetlen napon! Becsületes horvát szívem majd meghasad a történelmi gyönyörűségtől! FAUST, üres poharát emelve: Igyunk tehát, testvéreim! HANGOK: Hajnal hasadtáig! Faust arca elborul. HANGOK: Mi történt? Faust a nadrágtartójára mutat. FAUST: Bajban vagyok, testvérek! MEFISZTÓ: Mi történt? FAUST: Nagy az én szükségem! BEDNJANEC: Kint van az udvaron, kérem! FAUST: A régi időkben, amelyek hála Istennek elmúltak, egy ilyen pillanatban az ősi horvát szó jutott volna szembe: hózentró- ger! Elmúlt az az idő! Le a hózentrógerek- kel! Most azonban e visszafojthatatlan kényszerűségben nemigen tudok visszaemlékezni, mi volna a helyes kifejezés. . . ráköldökölt vállkantár! Ez az! De hátul már bűzlik! Két usztasa ügynök lép be. MINDENES: Tessenek észhez térni! Énve- lem ugye lehet habókázni, de ezek itten a biztonságitú vannak. ÜGYNÖK: Mi durrant itt? Ki lőtt? Az ügynökök a kabátzsebükbe dugják a kezüket. MINDENES, kézmozdulattal visszatartja az ügynököket: Biztonsági urak, ezek itt színészek! (A homlokához nyúlva utatja, hogy elmebetegek.) Mit árthatnak! Az ügynökök igazoltatni kezdenek. Minek igazoltatni! Mi itten igazolva vagyunk. Királyunk van! Sötétség. 13. A zágrábi székesegyház gyertyák százaival kivilágítva. Szordinóban zsong az orgona. Léptek. Zanko körzetvezetői egyenruhában áll a templom közepén. A gyertyák előtt rengeteg feketébe öltözött asszony térdel. Zanko imára kulcsolja a kezét. Jön Zupetic tiszteletes. Némán megölelik egymást. ZANKO: Már többször kerestelek. A megyei irodán azt mondták, gyakran vagy távol. Megkereshettél volna a színházban. Az egyik színész elég hevesen faggatott a munkatáborainkról. Nem kommunista, arról kezeskedem, Budáknál is kezességet 26
