Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Sándor Iván: Az új világkorszak és az értelmezés válaszútjai
Sándor Iván Az új világkorszak és az értelmezés válaszútjai (Bibó István emlékének) A XXz élet változásait a tudásunkkal értelmezzük. De a korszakok változása együtt jár a szemléletmódok, fogalmak, terminológiák változása közben magának a tudásnak a megváltozásával is. Az értelmezési keretek, amelyek kitöltésére nemzedékek vállalkoztak, azért formálódnak át, mert a nézőpontok, kategóriák, megnevezések nem fedik többé azt, ami már kezdi megmutatni magát. A változó korszakok értelmezési kereteinek változásai mindeddig megegyeztek abban, hogy tartalmazták a) azokat a megelőző korszakban kialakult sémákat, amelyek már ellentétbe kerültek a jelentkező szükségletekkel; b) azokat a korábbi felismeréseket, kategóriákat, amelyek egy-egy korszakváltozás tektonikájában is használhatóak maradtak; c) azt a telítetlenséget, amelyet már csak új megközelítésekkel, fogalmakkal, értelmezésekkel lehetett kitölteni. Ez most is így megy végbe, azonban mégis, mintha a gomolygásban mutatná magát valami új és más is. A tapogatódzó szellem, miközben kísérletet tesz rá, hogy értelmezze, milyenek azok az elfeledésre váró toposzok, amelyek ellentétbe kerülnek az új igényekkel, és milyenek azok, amelyek megőrzik érvényességüket, abban a hiányban, amelynek kitöltésére vállalkozni próbál, mintha telítettséget észlelne. Az „üresség” helyett valami „sűrűség”. De nem az újabb fogalmak, megnevezések nyomvonalain támadt értelmezések „előállapota”, hanem valami nagyon is „kész”. Az elektronikus-informatikai-audiovizuális forradalom következtében létrejött egyesített képi-írásbeli univerzum az élet minden mozzatanában olyan intenzitással és átfogóan van jelen, az Ember és a Világ viszonyáról olyan információáradatot terít szét, amely mintha máris kitöltené az értelmezési kereteket, holott azokban még nem is szervültek az új korszak felfogásának, megközelítésének támpontjai. Ezért az új értelmezési keretek úgy alakultak ki, hogy telítésük a korábbi változások dinamikus állapotainál több feszültséget tartalmaz. Az egyesített audiovizuális univerzum (mint valami előreküldött szonda) már „lefoglalta” a betöltésre váró űröket. Az új korszakról, miközben az még ki sem formálódott, már kvázi fogalmak, kategóriák, nyelvek, értelmezések vannak érvényben. A létrejött globális világhelyzet paradoxona az, hogy maga a tudás, illetőleg az, ami a tudás eredményeképpen létrejött, teszi meg- foghatatlanná — kialakult új toposzaival — a tudás érvényesülésének átfogó esz1
