Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Orosz László: Jókai és Kecskemét

Tarnen hoc est sacrilegium! Az ég nem disznóhurka! És én nem leszek disznóhurkában töltelék! - Non admittitur.”

Jókai emlékezete nem mindig megbízható, hajlamos a történtek színezésére, kikerekítésére, legendásításra. így például a Lear király kecskeméti színrevitelében aligha játszott olyan szerepet, mint a Megtörtént regék-ben előadta. Nem hiteles az a története sem, hogy a Kecskemétről távozó Petőfi tartozása fejében szállásadónőjénél egy tőle meg Gyenes Palitól kapott Calepinus-szótárt hagyott zálogul. Azt azonban a fönnmaradt kézirat is tanúsítja, hogy Petőfi másolta le Jókai akadémiai pályázatra írt A zsidó fiú című történelmi drámáját, s Petőfi egyéniségének ismeretében abban is bizonyosak lehetünk, hogy nem fogadta el ezért a barátjától fölajánlott munkadíjat. A zsidó fiú félig sikerült jelentkezése volt Jókainak az irodalomban. Nem nyerte el a pályadíjat, drámája nem került a nyilvánosság elé sem nyomtatva, sem a színpadon, de dicséretet kapott, s rá szavazott a két igazán tekintélyes bíráló, Vörösmarty és Bajza.

1843-ban még nem döntött Jókai, festő legyen-e, vagy író. Kecskeméten ügyes portréfestőként hívta föl magára a figyelmet: tanárairól, diáktársairól, szállásadója feleségéről, több leányról számos arcképet festett. Ekkori érdeklődésének fö irányára vall az is, hogy a főiskolai könyvtárából rajzmustrákra kölcsönzött, Simonyi Antal helyi festő- később fotóművész akvarelljeit és rajzait, továbbá Lavater Phisiog- nomiáját.9

Kecskeméten azonban hozzákezdett már első regényéhez, a Hétköznapok-hoz. Félrevezető a címe: éppen nem hétköznapi történetet mond el benne. Félrevezető Jókainak az az állítása is, hogy „Az egész kecskeméti visszaemlékezés. ” Találóbb az idézett mondat folytatása: „Zabolátlan fantázia szüleménye, de itt-ott olyan leírásokkal, hogy most sem tudnék hasonlót írni.”10

Jókai műveiben megfigyelhető vonzódása a különlegeshez, a megdöbbentőhöz és a komikushoz. így találjuk a Hétköznapok-ban is. Abból, amit Kecskeméten látott, hallott, tapasztalt, a kirívót építette be regényébe: nagypéntekre áttéve a húsvét meg a pünkösd másnapján tartott népünepélyt bikahajsszal meg tűzvésszel (az 1891. ápr. 2-ival) tetézve; a Koplaló meg az itt Zöldhalomnak nevezett Fehértói csárda világát; a Cantus praeses című fejezetben a kollégiumi diákéletnek egy komikus jelenetsorát. Mint már a regény egyik első kritikusa, Tóth Lőrinc megállapította, a kálvinista kollégiumok diákhumora átszövi a stílusát.11 Ennek jellemzéséül idézek néhány mondatot az elejéről:

„Mintegy húsz éve lehet - nem tudom, szerdán volt-e vagy szombaton - elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A nap, szokása szerint, jókorán reggel fölkelt, s megkezdte betanult pályafutását az égen; a verebek felébredtek, s elkezdték dicsérni az osztagokat, melyekben számukra kész kalászok teremnek; a verebek fólébreszték a gazdasszonyokat, a gazdasszonyok fölébreszték a cselédeket, és a gazdákat fölébresz- té a szomjúság. Ezen körülménynek is köszönheti a nagy kiterjedésű K... városa - kö9 Jókai Kecskeméten festett képeiről: Vayerné Zibolen Ágnes: Jókai képzőművészeti munkássága. A Petó'fi Irodalmi Múzeum évkönyve 1962. Könyvtári kölcsönzései: A Bibliothecából haszon vétel végett ki kért könyveknek fel jegyeztetése. (Kézirat a kecskeméti ref. egyház könyvtárában. - Jókai kölcsönzései: 1842. dec. 13., dec. 20., 1843. jan. 2., jan. 6., okt. 15., nov. 4.)

10 Negyven év visszhangja. Idézi Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. Bp. 1925-26. II. 201.

11 Irodalmi Őr 1846. 5. sz.

59