Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Orosz László: Jókai és Kecskemét

szőni is azóta naponta - azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában, mely egy klasszikus régiségű diák példabeszéd szavaiként, a múzsákba annyire szerelmes, minden rendű és rangú lakosai talpon és fejjel az ég felé állanak...”

Jókai valóban büszke lehetett első regényének szép táj leírásaira. Szalmakunyhó című fejezetét így kezdte: „Merülj fel képzeletimben ifjú gondolatim bölcsője, kies Alföld. Terítsd ki lelkem szemei előtt végtelen rónáidat; mutasd fel emlékemben délibábos pusztáid nagyszerű képeit, s mezőidet, miknek láthatára nincs. Hadd lássam őket még egyszer, hadd szíjam telkembe arcod vonásait, hadd fesselek le ország-világ előtt,mint egy ifjú menyasszonyt, s hadd mondjam akkor: íme ez oltárkép, eszményképe a paradicsomnak, melynek ege, földje oly anyai kegyelettel mosolyog, e nagyszerű templom az én hazám!” Ha, mint gyaníthatjuk, ezeket a rajongó mondatokat nemcsak a táj ihlette, hanem Petőfi alföldi versei is, bizonyosan személyes élményből született a Kecskemét és Kiskunhalas közötti homokbuckás táj bemutatása: „Itt kezdődik ama fatális homoktenger, roppant, messze terjedő, kietlen láthatárával. A futóhomok itt-ott roppant buckákban törlik meg, míg másutt a tenger hullámait utánozza, egyes idetévedt özvegy jegenyéket majd úgy eltemetve, hogy csak a hegyök látszik ki, majd bámulatos mélységig meztelenül hagyva töveiket; hosszú kötélnyi gyökerek, mint óriási kaszáspók lábai, nyulongnak a sivatagon át, melyen néhány félszáraz rekettyekórón kívül egyetlen fűszál sem tény ész, - messze, mennyire szem láthat, kietlenül sárga minden, mit a lemenő nap tűzfénye még kopárabbá, még siva- tagabbá tészen. Itt a pacsirta megszűn énekelni, itt elmúlik a nyájak kolomphangja, a tanyai ebek ugatása nem hallik ide, itt ha a szél nem fú, néma minden. ” (A csavargó című fejezetben.)

Oláh Gábor összeállítása szerint Jókai tizenöt kisebb-nagyobb munkájában írt Debrecenről, debreceniekről, Szekeres László tizenkét komáromi tárgyú írását sorolta fel.12 Kecskemétet Pest-Buda meg Pozsony is jócskán megelőzné, ha számba vennénk Jókainak e városokhoz kapcsolódó műveit. Néhány novella helyszínén kívül voltaképpen csak a Hétköznapok K... városa azonosítható Kecskeméttel, az Ep- pur si muove kritikai kiadásának jegyzetében található érvelés, hogy az abban szereplő K város is Kecskemét, nem elég meggyőző. A korábban idézett 1888-i beszédéhez hasonlóan azonban Jókai máskor is úgy nyilatkozott, hogy Kecskemétnek döntő szerepe volt művei létrejöttében: „... egész írói működésemnek alaphangulatát itt sajátítottam el... - írta 1883-ban (J. M. önmagáról), „... az egész alaphangulatát irodalmi tevékenységemnek a kecskeméti élet határozta meg” - vallotta 1893-ban.

Idéztem már Az én iskolatársaim-ból, hogy kecskeméti élményként említi a bikaharcot, a pünkösdi király parádéját és a pusztai párbajokat. Az Egy magyar nábob nemcsak a bika megfékezésével, nem is csak a népünnepéllyel efnlékeztet a Hétköz- napok-va. Zsigmond Ferenc mutatott rá, hogy az alföldi élet hasonló jelenetei hasonló háttérből bontakoznak ki.13 A Pünkösdi király című fejezet a Nábobban ugyanolyan derűs hajnali, kora reggeli életképpel kezdődik, mint a Népünnep a Hétköznapok-ban, legföljebb a humora visszafogottabb az első regény nyers, diákos tréfálkozásánál. Jókai a Vasárnapi Újságban 1856 májusában megjelent cikkében CHogyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján?) is említi a bikahajszról: „Ez a

12 Oláh Gábor: Jókai és Debrecen. ItK. 1906. 138. Szekeres László Az elátkozott család krit. kiad ,-ának jegyzetében.

13 Zsigmond Ferenc: Jókai. Bp. 1924. 137.

60