Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Orosz László: Jókai és Kecskemét

mán tanult, egy közösséget alkotott. Ezen belül a szorosabb kapcsolatok, a tartós barátságok inkább a közös érdeklődés révén alakultak ki, mint évfolyamonként. A daliás termetű Muraközy Jánossal például nem az kötötte össze Jókait, hogy a bölcsészeién évfolyamtársak voltak, hanem az, hogy együtt rajzoltak, festettek. Az

1888-i banketten így fordult hozzá: „Hol van az az idő, amikor még a szép leányokkal mulattunk és szép kisasszonyokat portretíroztunk! ugyebár Muraközy János barátom. ” Bizonyára hozzájárult emlékeket idéző találkozásuk is, hogy a néhány hét múlva közölni kezdett Tengerszemű hölgy -ben {a Hogy volt tovább? című fejezetben) - egyébként a valóságnak megfelelően — szabadságharcos gerillacsapat vezéreként szerepeltette a hajdani barátot, oldalán egy másik diáktársukkal, a lányos képű Gaál Józsival, aki színielőadásaikon női szerepeket játszott olyan elhitető erővel, hogy egy katonatiszt feleségül kérte. A kiskunhalasi Nagy Ferkótól társaival együtt táncolni tanult Jókai; vele is szoros barátságot kötött, együtt mentek egy pünkösdi vakációra Halasra, betérve a Fehértói csárdába, amely azután Nagy Ferkóval együtt szerepel majd A béka című elbeszélésében. Kőrösy Sándorról, aki testi erőben egyedül ért fel Muraközy Jánossal, azt írja Jókai: „de sokszor összetalálkoztak az életuta- ink egymással”. Kőrösy a szabadságharcban hadbíró, a katonai vésztörvényszék elnöke volt. Laborfalvy Róza az ő feleségével együtt kocsizott 1849 nyarán félje után Szegedre, majd a két félj és a két feleség együtt Aradra. Kőrösyt később elfogták, halálra, majd börtönre ítélték. Anyja és felesége kérésére és nevében 1852-ben Jókai fogalmazta meg a kérelmet megkegyelmeztetéséért.7

Sorolhatnám tovább is a kecskeméti diákbarátokat. Jókai így fejezi be a rájuk való emlékezést: „Egy könyv nem volna elég megírni, mit tettek, mit szenvedtek, akik valamikor pajtásaim voltak; de amit vétettek, azt leírni egy körömnek a lapja is sok volna. ”

Jókai Kecskeméten töltött két esztendejének kiemelkedő szakasza volt az a csaknem három hónap, 1843. január 12-től április elejéig, amelyet a pápai együttlét után újra egy városban töltött a vándorszínészként Kecskeméten játszó Petőfivel. Igyekezett pártfogásba venni a régi barátot. Bemutatta házigazdáinak, meghívatta hozzájuk ebédre, lakótársa névnapjára is, mint arról Petőfi Pálnapkor című verse tanúskodik. Diáktársuk barátját szeretettel fogadták a főiskolások, a színházban megtapsolták, kivált amikor a Lear király bolondját játszotta. Ennél is fontosabb: tudták róla, hogy költő, nem úgy, mint a színésztársak.8

A kecskeméti főiskola önképző társulatának legtekintélyesebb tagja, a Calliope című kézírásos lap szerkesztője ez idő tájt a Jókainál egy évvel foljebh járó Ács Károly volt (nem azonos a pápai diáktárssal). Néhány verse neki is megjelent már a Athe- naeumban, akárcsak Petőfinek. (Később a román s a szerb népköltészet fordítójaként szerzett nevet az irodalomban, miután a szabadságharcban való részvétele miatt rá rótt büntetést letöltötte.) Vele szövetkezett Jókai és Petőfi közös kötet kiadására. Ács megnyerte a tervnek Szilády Károlyt, az 1841-től működő kecskeméti nyomda tulajdonosát. Közbelépett azonban a cenzor, Petőfi Disznótorban című versén akadt fenn: „Gömböc lesz fölöttünk a nagy ég. És mi e gömböcben töltelék! 1- Jókai felségfolyamodványa levelezése krit. kiad. - ában, az 1 kötet függelékében.

8 Emlékezések Petőfi kecskeméti színészkorára: Hatvány Lajos: így élt Petőfi. L. még: Sütő József: Hortobágyi kocsmárosné, angyalom”. Forrás 1973. jan.-febr., uó'.: Petőfi egy boldog napja Kecskeméten. ItK 1990/1.

58