Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Tusnády László: A Toldi és a néprajz

ének, 26. versszak), „Nyargalódzik fehér lován a hirdető”... (III. ének, 1. versszak), és Toldi szakálla és bajusza is fehér, ám a „piros” szó helyett a „rozsdásat találjuk hangsúlyozottan, Bence „Rozsdás, rőt fejével kandikál ki hátra:...” (III. ének, 8. versszak).

A „Toldi szereiméiben többféle szín viliódzik a bajvívást bemutató részben. „Fövenytől aranyló piacot” is említ a költő a II. ének 16. versszakában, de ugyanitt van a „piros almáért” jelzős szószerkezet, majd a „Zöld-fehér bágyadt szín” (19. versz- szak), s a „fekete határon” (21. versszak). így az élet átmeneteire s a hazára is gondolhatunk. A két utóbbi műben az azonos helyen visszatérő három szín távolabb van egymástól, mint az elsőben. Mintha mélyebb szándékát rejteni akarná a költő, vagy inkább nem akarja hangsúlyozni, hiszen a túlzott kiemelés éppen ellentétes eredményre vezethet. Ezt a módszert maga a költő alkalmazta „Az elveszett alkotmányiban: itt a piros, fehér, zöld harsány említése az üres hazafiaskodás bemutatására jó: Hamarfy piros, fehér, zöld színű fagylaltot fogyaszt, a meglátott „tündéri” hölgy öltözetén is lobogónk színei vannak, még Cerberus egyik feje sem lehet meg eme színek nélkül.

A piros, fehér és fekete szín kapcsán több idegen példát is felsorolhatnék, de inkább a Vízkeleten gyűjtött „Bakony erdő gyászba van...” kezdetű népballadánkból idézek, ez Rózsa Sándor halálát mondja el:

„Édesanyja utána, édesanyja utána,

Fekete gyász ruhába’, fekete gyász ruhába’.

Kilenc kislány fehérbe», kilenc kislány fehérbe»,

Vigyen a temetőbe, vigyen a temetőbe.

Kilenc kislány pirosba», kilenc kislány pirosba»,

Boruljon a síromra, boruljon a síromra.”

Hosszan lehetne beszélni a lányok fehér és piros viseletéről, de pillanatnyilag az a fontos a számunkra, hogy itt az élet-halál átmenet színei tudatosan szerepelnek, s a fentiek után mily képtelenség lenne azt hinni, hogy mindezek véletlenül fordulnak elő Arany műveiben.

Bizonyos elemek nem feltűnő alkalmazása az érzés titokzatosabb és mélyebb vonulatára is utalhat. Ezt láthatjuk a tilalomfa-halom képben: nem nehéz felfedeznünk ebben címerünk bizonyos elemeit. Arany Arisztophanész-fordításában épp az athéniek szent jeleinek a kifigurázását is megtaláljuk, s a lábjegyzetben ott van a párhuzam a magyar címerrel kapcsolatban. Mindez azt bizonyítja, hogy ezek a dolgok nagyon érdekelték a költőt. (Arisztophanész: A lovagok, a 885. sor utáni magyarázat.)

Pillantsunk újra a Toldi fő ívére! A legnagyobb távolságból a pásztortűz emléke- zet-lobogása és az „örökre” találkozik. (Dicső híre-neve fennmarad örökre.) További íveket is megfigyelhetünk: bizonyos dolgok, a táj részletei, elemei első (látszólagos) esetleges megjelenésük után újra és újra felbukkannak: jobbára fokozottan, felnagyítva vannak jelen a mű végén.

A szél is többször fordul elő. Naiv dolog lenne azt vámunk a fentiek alapján, hogy egyre zúgóbbá, viharosabbá váljon, hiszen maga az adott helyen való újabb és újabb megjelenés is lehet erősítés forrása, jóllehet ez magában nem tűnik fel igazán, de esetleges előfordulásán túl a szél (őselem)-lélek kapcsolatában a fokozás már egyértelmű ívet alkot. A mű elején a „forgó szél” a hős lelkét jeleníti meg előttünk, erre a

53