Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Bálint Péter: Kamaszok (regényrészlet)
vagy valós igazságain. Mindenesetre jól tettem, hogy megőriztem e lapokat, mert Legrand írásaiból mindössze ennyi maradt meg, a többinek ki tudja, mi lett a sorsa; lehet, hogy tűzbe vetette kéziratait, lehet, hogy a barátok fiókjaiban rejtezik még egynéhány példány naplóregényeiből vagy azok részleteiből. „A szexualitásban láttam sokáig azt a felszabadító és vad elemi erőt, amely megakadályozott abban, hogy magam is »polgárrá« váljak, s elveszítsem azt a kamaszt, aki életének egy szakaszában képes volt mindent cáfolni és tagadni, csak hogy intaktságát megőrizze. Moliére Don Juan-ja, mely az érintés őrületéről szól, pontosan megvilágítja azt a rögeszmét és csillapíthatatlan vágyat, melyről a csábító hívei is hallgatnak: Don Juan-nak ugyanis mindegy, milyen nőt tesz magáévá: fiatalt vagy korosabbat, szépet vagy rútat, nemeset vagy pórit, soványát vagy vastagabbat. Egyedül a birtoklás, a bekebelezés, a megszerzés, a testiség öröme jelent számára valamit - ha ugyan ennek a kényszerképzetnek a mélyén valóban az örömszerzés a rejtett forrás, s nem valami egészen más -, s még az eszközökben sem válogat sokat. Bár távol áll tőlem a moliére-i értelemben vett érintésőrület, azt azonban mégsem tagadhatom, hogy olykor ne kívántam volna meg olyan nőt is, aki miatt később szégyenkeznem kellett. Noha az üzekedés óráiban a szégyenérzetnél erősebb volt bennem az a vágy, hogy termetes falloszom- mal örömet szerezzek a villoni Vastag Margónak, aki puha tomporának mozgatásával nem kis örömet szerzett nekem. Nem más előtt éreztem szükségét a magyarázkodásnak, sokkal inkább azt az egykori kamaszt kellett meggyőznöm arról, hogy vágyaimat csak bizonyos molett nők képesek kielégíteni, aki járatlan lévén a szexuális örömszerzésben, bizonyos ideákat kergetett a testiségben és bu- jálkodásban is. Meglepett, hogy azok a nők, akikről képzeletemben költői látomásokat fantáziáltam, s akiknek érett búzatábla haja, azúrkék szeme, áttetsző bőre segítségemre volt az önkielégítés lázas pillanataiban, milyen kevéssé tudták ugyanazt az örömöt nyújtani az ölelkezés óráin, mint amelyet a róluk való ábrándozáskor éreztem. Ezzel szemben a nagymellű, kerekded tomporú, kissé molett nők abban a pillanatban kéjvágyat ébresztettek bennem, ahogy vonzásukba kerültem. E fellobbant érzékiségtől elkábulva bármiféle aljasságra és álnokságra kész voltam, csak hogy gyermeki szenvedéllyel odabújhassak mellük hajlatához - miként anyám kebléhez bújtam, ha dühödt apámtól féltem - a nyirkos testszagukat beszippanthassam. Mihelyst nem tűnt oly reménytelennek próbálkozásom, már csak egyetlen dolog izgatott: miként tudom rávenni partneremet arra, hogy hátulról hatolhassak be puha dombocskájába. Mert képzeletbeli örömeim kútforrásából merítve csak ily módon voltam képes valóságos kéjt lopni és adni barátnőmnek, aki utóbb hálát rebegett buja játékaimért. * A szexualitásban láttam azt a démont, amelynek segítségével le tudtam leplezni a női képmutatást. Egy időben semmi sem izgatott jobban, minthogy újra és újra megéljem azt a pillanatot, amikor egy nő elveszítvén erkölcsi gátjait, elom- lik karjaim között, s már nem azért rimánkodik és könyörög, hogy óvjam tisztességét, hanem arra buzdít,hogy ha már elköveti a bűnt, legalább elégítsem ki az eladdig ki nem élt vágyait. Ölelkezéseim legszebb pillanatai azok voltak, amikor az orgazmus hevében olyan szavakat hallottam nyöszörögni szeretőm szájából, amelyek hallatán máshol és más körülmények között a lehető legtermészetesebben fel lett volna háborodva, vagy amelyek már a felöltözés után is pirulásra késztették. Falioszt a legelszántabb erotikus mű írója sem tud úgy dicsérni - még 36
